A katasztrófák serkentik a vallásos érzelmeket
A hírekben (a PLOS.org-ról): “2011 február 22-én az új-zélandi Christchurch (367,700 lakos) egy pusztító földrengésnek volt tanúja, amely nagymértékű károkat okozott és megölt száznyolcvanöt embert. A földrengés és az utórengések 2009 és 2011 között történtek egy Új-Zélandon átvezető hosszúsági törésvonal minta hullámaiként, ami lehetőséget biztosított, hogy vizsgáljuk, milyen hatással vannak az ilyen nagymértékű természeti katasztrófák a mély elköteleződésre és a személyes egészségre világviszonylatban, a földrengéssel érintettségnek megfelelően. Először azt vizsgáltuk, vajon a földrengéssel érintettek hajlamosabbá váltak-e arra, hogy higgyenek Istenben. A Vallásos Vigasz Hipotézis következtében, a vallásos hit megerősödött a földrengéssel érintettek körében, ellentétben egy általános vallásos hitbeli hanyatlással más területeken. Ez az eredmény az első népesség szintű mutatója annak, hogy a világi emberek a valláshoz fordulnak a természeti katasztrófák idején. Majd azt vizsgáltuk, vajon a vallásos kapcsolat társítható-e a személyes egészség egyéni értékelésének eltéréseivel. Nem találtunk bizonyítékot arra, hogy megnövekedett volna az ellenálló képesség a vallásos hittől. Azok között, akik a földrengéssel érintettek voltak mégis a hit elvesztése társítható volt az egészség jelentős egyéni hanyatlásával. Azok akik elvesztették a hitüket az ország más területein, nem tapasztaltak hasonló egészségi hanyatlást. Megállapításaink arra a következtetnek, hogy a vallásos megtérés egy természeti katasztrófa után valószínűleg nem járul hozzá, hogy egyénileg jobban érezzük magunkat, mégis a hit fenntartása fontos lépés lehet a felépülés útján.”
Hozzászólásom: Félelem, bizonytalanság és a bizalom hiánya megnövelte a vallásos érzelmeket és fenntartotta a vallásokat. Ha ez nem nekik szólna és nem lenne halál, nem lenne vallás – a tömeg hite a bizonyíthatatlanban. A Kabbala cáfolja a vallásos hozzáállást a világhoz. Van a Természet és annak törvényei; ez egy Felsőbb erő. És minden érzelem, amit az emberek a Teremtő irányába éreznek és Őneki tulajdonítanak az emberre, és kizárólag az emberre sajátosan jellemző érzésekből erednek; ez ahhoz hasonló, ahogy mi bizonyos gondolatokat és érzelmeket az állatoknak tulajdonítunk.
FG
