Megízlelni világunk elhagyását
Kérdés:
Egyesek érzékenyebbek bizonyos tettekre, és mások kevésbé. Mit ajánl, hogyan dolgozzunk a kölcsönös garancia nyilatkozatával, hogy az mindenki szívébe beíródjon, hogy mindenki aszerint éljen és együtt adjunk hozzá?
Válasz:
A tény az, hogy ezt lehetetlen állandóan megtenni. De még egy személyre tett egyszerű ösztönző hatás is elég, mikor megteremted benne a lehetőséget és ő elkerülhetetlenül a saját önzősége fölé emelkedik, oly mértékben, hogy kezd biztonságérzetet kapni tőled, bármely gond és aggodalom hiányát, kilökve őt a világunkból.
Ezért van az, hogy egy spontán hatás egymásra, ami a kölcsönös garancia érzését teremti meg egy emberben, még ha csak egy rövid időre is, fokozatosan olyan erőt teremt, ami arra ösztönzi, hogy önmaga fölé emelkedjen, hogy aztán tényleg elkezdje keresni a módját, hogy állandóvá tegye azt. Így válik ez haladásunk eszközévé.
Remélem, hogy a sivatagi kongresszus alatti erőfeszítéseink eredményeként elérjük legalább ezt a különleges elengedését a világunknak. Akkor az emberek majd megízlelik világunk elhagyását és elkezdenek célorientáltabban cselekedni.
Kérdés:
Hogyan használhatom ezt a reggeli leckék során, a workshopok alatt, a barátokkal találkozva és a közös étkezések alkalmával a kongresszusra készülve?
Válasz:
Ugyanabban az irányban kell cselekedned: folyamatosan végezd ezeket a feladatokat, remélve, hogy a vágyad által, belső erőfeszítésed által befolyásolod a barátokat, hogy megérzik, hogy törődsz velük és megszabadulnak az egoizmusuktól. Végül is nincs szükség arra, hogy különleges alkalmakra várjunk; minden nap és minden órában visszatérhetsz hozzá, és végül sikerrel járunk.
2o12.12.30, Virtuális lecke
FG
