Belépés a spirituális munkába
Rabash cikkéből, “Belépés a munkába”: “A belépés a munkába a “Lo Lisma” állapotában történik, amikor a személynek már megvan a hite a Teremtőben, hogy azáltal élvezetet kap majd. Ez azt jelenti, hogyha ő végrehajtja ezeket a cselekedeteket, amelyeket úgy hívunk, hogy hit, akkor a személynek egy felemelt hangulatot hoz, és egy nagyobb mentális erőt ad, mint amilyen most, abban az időben amikor még nem hajtja végre ezeket a cselekedeteket.
Ebből az következik, hogy ez egy olyan gyógymód, amelyben képes nagyobb ízeket ízlelni minőségben és mennyiségben, ahhoz képest mint amikor más gyógymódokat hajt végre. Azok az élvezetek amelyeket ezek a gyógymódok hoznak, azok olyan élvezetek amelyek megszorítottak minőségben és mennyiségben, míg a hit az nagyobb élvezetet hoz számára minőségben és mennyiségben, tehát ez érdemes számára. Mindezt úgy nevezzük, hogy “Lo Lisma”, azaz még mindig nem a Teremtő nevében.
És csak miután megszerezte a “Lo Lisma” a szintet, utána érdemli ki az újabb jelenségeket, amikor egy magasabb állapotba kerül. A tény, hogy akkor már nincsen saját maga felé való számítása, hanem a számítása és a gondolata az igazság felé irányul. Azaz, az összes szándéka csak arról szól, hogy lenullázza magát az igazi valóság előtt, ahol már érzi, hogy neki csak a királyt kell szolgálnia, mivel érzi a magasztosságot és a fontosságot a királyban.
És akkor már elfelejtkezik, azaz, már nincs szüksége aggódnia saját maga számára, hiszen a saját aspektusa el van törölve, mint egy gyertya a láng előtt, azaz, a Teremtő létezése előtt. Szóval ez a “Lo Lisma” állapota, hogy elégedettséget adjon a Teremtőnek, és az aggodalma és a gondolata, hogy élvezetet adjon a Teremtőnek. És a saját valósága, azaz, a megszerzési vágya nem létezik benne egyáltalán, és akkor a saját vágya olyanná válik mint aki az adakozik”.
Azt hiszem, hogy már éreztétek mindkét állapotot a kongresszuson. Az első az, amikor a személy sóvárog, hogy spirituális élvezetet kapjon magának, beismeri, vagy nem akarja beismerni, foglalkozik csak a saját maga javára. Remélte, hogy ily módon eléri a jó életet ebben a világban, és a következőben, többet keres, jobbra változtassa a sorsát. Mindezek a számítások csak részt vesznek: “Én, én, én”, nem tudja magát kivenni ebből képből.
Ez történik öntudatlanul. Még ha megpróbálja eltávolítani magát ettől a képtől, ez most nem sikerül és ő állandóan fokozatosan visszatér magához. Aztán felfedezi az önérdekét, állandóan az ugyanazt a spirituális képet ápolja, amelyre vágyott. Ezért, a részvétele a csoportban, a tendencia Teremtőhöz, a munka és az erőfeszítései csak attól az érzéstől függ, hogy mindez érdemes a saját maga számára.
Annak megértése, hogy ő a saját maga számára működik, ez már egy felfedezés. Egyelőre elvégzi a feladatokat a nem helyes szándékkal, azaz a természetes önző szándékával, nem az adakozás érdekében, azzal hogy nem vágja le a feladatokat a személyes haszontól.
De hála azoknak a “Lo Lisma” műveleteknek. A személy átmegy a 4 fejlődési fázison: 1. megszerzés a megszerzés érdekében, 2. adakozás a megszerzés érdekében, 3. adakozás az adakozás érdekében, 4. megszerzés az adakozás érdekében, minden állapotban van “Lo Lisma”.
Ő már megvizsgálja, hogy a “szabad”, és “tilos”, a “Lo Lismá” – ban. Mert ezek az (négy) állapotok határozzák meg a műveletek lépéseit és a szándékát. De azáltal a személy elvégzi ezeket a lehetőségeket a szükségszerűségből, mivel az egó, az ő vele született hajlama, a gonosz amelyet a Teremtő teremtett, így állandóan hatással van rá a Felső Fény és lassan, cseppenként, kihúzza őt az egó rabszolgaságából, kitisztítsa a megszerzési vágy szándékából.
Ő megszerzi már azt a szakaszt, ahol elkezd gondolni a saját lenullázására. Érez benne egy bizonyos fokú bűvöletet, vonzerőt. Ő elkezdi értékelni az odaadást és a lenullázást, és nem a szenvedés nyomása alatt, hanem azért, mert egyre többet értékeli az adakozás tulajdonságát, egy olyan mértékig, hogy végül eltörli magát.
Ha kitart és dolgozik rajta, hamarosan megkapja a Fénytől az adakozás tulajdonságát:“Aztán elfelejti, hogy nincs szüksége aggódnia a saját maga számára, lenullázza magát mint egy gyertya a láng előtt, mert érzi a Teremtő a valóságát”
De, lenullázza magát nem a személyes hasznára, hanem az állapot fölé emeli magát: “Tehát, a “Lisma” állapotában találja magát, képes elégedettséget adjon a Teremtőnek, és az összes aggodalma, gondolata az, hogy hogyan képes elégedettséget adni a Teremtőnek”. És a saját valósága, amely a megszerzési vágy, nem emelkedik fel oda egyáltalán. Ekkor a személy eléri az adakozás szintjét az adakozás érdekében”.
Mi már beléptünk a lenullázás vizsgálataiba az Aravai “Láng a Sivatagban” kongresszus során. Ezt általánosságban érezzük a résztvevők között egyként, és most folytatnunk kell, egyre többet és többet koncentrálnunk erre a pontra, és minden távolság és zavar, amelyek megjelentek kongresszusok időszaka között, segíteni fognak nekünk. Ezek inkább megadják nekünk a vastagságot, a nyerseséget, amelyet le kell nulláznunk, azért hogy képesek legyünk magunkat lenullázni.
2013.01.24, A reggeli lecke felkészülésése
BS
