Ima csak a magam számára, kárt okoz
Baál HáSzulám, “A Bölcsek gyümölcse”: “Az a titka a közös imának, hogy a személynek tilos elkülönítenie magát a többiektől és kérnie a maga számára, még akkor is, ha elégedetté akarja tenni a Teremtőt. Mert ő a saját lelke számára kér, ami nem épít, hanem éppen ellenkezőleg, kárt okoz a lelkének, ahogy írva van, “A büszke emberrel a Teremtő nem létezhet együtt”.
Nem könnyű legyőzni ezt a bonyolult pszichológiai problémát. A egónk nem teszi lehetővé számunkra, hogy megértsük, emlékezzünk, tanuljunk, és elfogadjuk ezt a munkát, csak az által, ha kilépünk a testünk határain túl, és ott kívül megtaláljuk a lelkünk edényét. Minden ami most úgy tűnik a pszichológiai szinten, hogy “én ” vagyok, ez csak az én képzeletemben létezik, azért hogy eltöröljem ezt az elképzelést, és képes legyek kívülről látni magam.
Ahhoz, hogy elvégezhessem ezt a munkát, és ebből a nézőpontból tekintsek rá, szükségem van a tanulásban, és és ebben a kemény munkában a környezetem teljes támogatására és a kölcsönös garanciára. Ez a cselekedet a korrekció kezdete, mert az egoizmusunk minden alkalommal növekszik, és nekünk ismét dolgoznunk kell egy nagyobb aviuttal, azért hogy meglássuk, hogy az edényünk rajtunk kívül létezik.
A mondások: “Ne tedd a barátoddal azt, amit te gyűlölsz a magad számára” vagy “Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”, ezek a szavak úgy tűnnek, mint valami szép etika, “kultúra”, moralitás, de ez nem így van. Mi a belső hajlamról beszélünk, amely az emberben létezik, hogy meg akarja találni a belső részét, a lelkét, és elkezdje azt korrigálni.
Ezért mondja azt, hogy aki imádkozik a maga számára, az nem csak hogy nem halad előre a spiritualitásban, hanem nagy kárt okoz magának, mert elvágja magát a többiektől, és elmélyíti a törést. Bár nyilvánvaló, hogy a negatív cselekedetek elkerülhetetlenek, addig amíg megérti és megérzi, hogy ez helytelen. A személynek ugyanis el kell érnie a “gonosz felismerését”.
Mi közel vagyunk a valódi munkánk befejezéséhez, és ezért folyamatosan meg kell értenünk és erősítenünk az általános véleményt, hogy a spirituális lét csak a “mi”- ben és nem pedig az “én”- ben van. Az előrehaladás, a keresés, a munka alkalmazása csak közöttünk van. Pontosan oda kell vonnunk minden erőnket, és próbálnunk kell hozzászoktatni magunkat ehhez a nézethez, és kicserélnünk az “Én”- t a “Mi”- re, hogy egy lélekben éljünk. (Nésámá).
2013.03.03, Felkészülés a reggeli leckére
BS
