Dr. Michael Laitman

Lezárásra ítélve?

Lezárásra ítélve?

Ma a megszerzési vágyban fogjuk fel a valóság képét, és ennek következtében állandóan fáradtnak érezzük magunkat, és nem akarjuk kinyitni a vágyunk ablakait, és vannak akik inkább bezárják teljesen. Minden alkalommal korlátozzuk magunkat, mert a megszerzési vágy nagyon kicsi, nagyon keskeny.

Építünk mindenféle eszközöket, hogy kibővítsük a világra a perspektívánkat: távcsöveket, mikroszkópokat, rádióvevőket, hogy felfedezzünk egy sokkal gazdagabb és változatosabb valóságot, mint amelyet magunkban érzünk. De mégis próbáljuk összeszorítani és korlátozni ezt a kis, magunkban érzett valóságot.

A végén fáradt, zárkózott leszek, míg meg nem halok. Meghalok, mert egyetértek a halállal, és össze akarom szorítani a felfogó edényemet. A kép visszataszít engem, fokozatosan elhalványul, és lassan lassan az életem felbomlik. Ez az, ami történik a megszerzési vágyban.

Másrészt, abban hogy elkezded építeni az adakozási vágyat, a megszerzési vágy fölött, megnyílsz, és felfedezed a valóságot, amely megszerzési vágyon kívül található. Ez az örök valóság elkezdi felkínálni neked az élet erejét. Nos, bár a tested meghal természetes módon, te már élsz egy másik “Zoná” -ban, amely időn és a téren túl található. És ott megkapod a Fényt, amely mindenhonnan áramlik rád.

A mi világunkban mozgunk egyik helyről a másikra, ahol látunk egyfajta valóságot. De ha gyorsabban közelednénk a Fényhez, akkor ennek eredményeként megváltoznának a térben távolságok, látnád a valóságot ami körülvesz minden oldalról. A probléma itt nem a látásoddal van, hanem a Fény maga jut el hozzád olyan formában. Ennek megfelelően, kilépsz a “lineáris” megértésből és belépsz a “kör”- be, a Körbevevő Fénybe (OM).

Lezárásra ítélve?

Úgy szorítjuk össze az időt, hogy a távolság és az idő “lenullázódik”, és én nem csak úgy kapom a Fényt minden oldalról, hanem kezdem észrevenni az egész valóságot, amely körökben létezik, és az idő fölé emelkedek. Most, ez nem létezik számomra, mert egyszerűen nem tud létezni. Akkor már nem lesz több távolság a “ma” és a “holnap” között, ahogy két pillanat között sem. Mindent egyformán kapok minden irányból, minden kiegyensúlyozott, egymást kölcsönösen megsemmisítve, és én mindig megtalálható vagyok mindenben, egy egységes EGY, a teremtési egységes valóságában.

2013.03.19, A napi Kabbala lecke, “Bevezetés a Zohár könyvébe”

BS

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,156 seconds.