A problémák érett megközelítése
A problémák érett megközelítése, amikor tudod, hogy csak a probléma leküzdése által éred el a célt. Te legyőzöd a kellemetlen érzést a megszerzési vágyban, a sötétséget, és fölötte kérsz kapcsolatot a csoporttal, a Teremtővel. Még hogyha az imád hamis is, de belülről várod csak hogy a problémád eltűnjön, hogy a sötétség szétszóródjon legalább egy kicsit, hogy érezd a pihenést, a megkönnyebbülést, a biztonságot.
De tartod magad, és keresed a kapcsolatot, az összetapadást a csoporttal, a könyvekkel, és a tanárral. Te olyan vagy, mint egy kisbaba, aki azt akarja, hogy a karjukban tartsák. Keresel, minden lehetséges támogatást, amely lehetővé teszi, hogy ne azt kérd, hogy a sötétség eltűnjön, hanem, hogy a sötétség fölé emelkedj, a Teremtőre gondolj, és ne a saját érzéseidre. Te azért aggódsz, hogy a Teremtőnek adj elégedettséget, és nem saját magadnak.
Ha te ilyen módon gondolkozol, akkor már boldogságot érzel. Ha képes vagy sóvárogni arra, hogy még nagyobb elégedettséget adjál a Teremtőnek a csoporton keresztül, és minden eszközön keresztül, még nagyobb boldogságot érzel. Ha nem, akkor kérjed, hogy az életet a külső edényekben érezd, az idegen edényekben, azaz a „bőrödön túl”, ahol a lelked található.
A betegség „tünetei” azért fognak eltűnni, mivel te nem gondolsz rájuk, összeolvadsz a Teremtővel, és nem a testi tünetekkel. Te kilépsz a bőrödön túl, mintha meghaltál volna, összeolvadsz a Teremtővel, a lélekkel és nem a testtel. Ez az úgynevezett „értelem fölötti hit”, kilépsz magadból, átlépsz az élet – halál határán, legalábbis egy kis mértékben.
Ezután fokozatosan hozzáadunk ehhez az átmenethez még egy kicsit, és még egy kicsit, és így legyőzzük a halált. Meg kell értetnünk legalább egy kicsit a mintázatát ennek az átmenetnek, és később már minden erre alapul, ugyanolyan módon.
2013.04.04, Báál HáSzulám, “Shámáti” 36. cikkéből
BS
