A fél shekel
Kérdés:
Mit jelent az, hogy az embernek csak „fél shekel”-t kell hogy hozzátegyen a munkájával, és a másik felét pedig hozzáteszi a Teremtő?
Válasz:
Az én „fél shekel”-em azt jelenti, hogy az edényemet kell hozzátennem, azaz a vágyamat, hiányomat, a betöltése pedig felülről érkezik. A vágyamat az adakozás erejének megszerzése felé kell irányoznom. Ha a vágyam valódi, őszinte akkor megkapom a shekel másik felét is azaz a kitöltését.
De általában, mi úgy készítjük fel a megszerzési „edény”-ünket a kérésre, hogy folyton azt kiabáljuk hogy: „Adj! Nekünk, adj!!”. S az olyan mintha azt mondanánk: „Isten ne adj nekünk semmit!” S még azt hisszük, hogy Ő nem tisztességes velünk, vagy ez a módszer nem is működik.
Nem vagyunk tudatában annak, hogy a befogadó edényünk nem arra szolgál, hogy a megszerzési vágyaink beteljesedésére kérjünk bele valamit a Teremtőtől, és ha kérünk, majd ő ad. Mert amit Ő adhat az csak az adakozás edénye, és a Reformáló Fény az egyetlen dolog, amit kérhetünk bele. Ha valóban ezt kérjük, akkor meg is kapjuk.
Kérdés:
Mi az az illat, amit a rózsa áraszt?
Válasz:
Az illat azt jelenti, hogy a „Visszavert Fény”, amely felemelkedik a Teremtő felé adni akar a Teremtőnek, ez jelképezi, hogy a teremtett lény mekkora mértékben sóvárog arra, hogy ő is forma egyezésbe legyen Vele, és adakozóvá váljon. És ezzel a „Visszavert Fény” –el azaz az illattal a Teremtő képes megadni nekünk a „Közvetlen Fény” „Hochma Fényét”, amely beleöltözik a „Visszavert Fény” –be.
2013.05.03, Rabash cikkéből, “Mi a rózsa a tüskék között, a munkában”
BS
KA
