Dr. Michael Laitman

Ha nincs öröm, nincs hit

Rábásh cikkéből, “Jenika és az Ibur dolga” (a szoptatás és a megtermékenyülés):

“Írva van: Szolgáljátok az Urat boldogan. Azaz, a boldogság a Teremtőt szolgálatából fakad. De ha boldogság nélkül szolgálja Őt, akkor ez ezért mert hiányzik belőle a hit, a Király nagysága és a fontossága, mert máskülönben boldog és felemelkedett a hangulatba kellene lennie, minden előkészület nélkül. Nem kell látnia, hogy a boldogsága a munkából származik, hanem azt kell látnia hogyan készüljön fel, hogy tudja azt, hogy kit is szolgál, mi a fontossága, és a boldogság az eredménye. Vagyis azt kell mondania, hogyha nincs boldogság a munkában, az annak a jele, hogy nem érti a Teremtő jelentőségét, akkor ki kell javítania önmagát a hitéről”.

Ez azt jelenti, hogy nem azért kell dolgoznia hogy boldog legyen az Úr munkájában, hanem erőfeszítéseket kell befektetnie, hogy elérje a Teremtő fontosságát és nagyságát. Mindennel, amit csinál – tanul, a parancsolatokkal foglalkozik – jutalmat akar az erőfeszítésért, el akarja nyerni a Teremtő nagyságát és fontosságát, és amilyem mértékben megkapja a Teremtő fontosságát, úgy tudja átadni magát a Teremtőnek meghaladva a saját természetét, és meglesz benne a vágy, hogy szolgálja Őt”.

Vannak emberek, akik nem éreznek semmilyen kapcsolatot a spiritualitáshoz és csak élik az életüket a földön. Vannak, akik “felgyúlnak” a spiritualitásra és nem tudják elhagyni. És vannak, akik vonzódnak mindkét az oldalhoz, de nem tudnak dönteni a kettő között.

Ez a megvilágítás mértékén múlik, ahogy a Fény megvilágítja az embert. Lehet a Fény olyan gyenge hogy megadja az embernek a fizikai életerőt, ő fut az élvezetek után, de nem irányítja magát a Teremtő felé, hanem csak követi amit maga előtt lát.

Ha a Fény egy kicsit erősebben világít, akkor az ember elkezdi megérteni, hogy mindennek ami létezik, van egy belső gyökere, és minden egy adott célal érkezik, valamilyen oknál fogva. Így halad az ember, és az úton felébred benne a kérdés, néha többet néha kevesebbet, azt, hogy: “Mi az élet értelme?”.

Végül, a Fény elhozza egy olyan helyre, ahol meg tudja valósítani vágyát a spiritualitásra. De néha még ott is egy másik irányba húzza a Fény, mivel a helyzetek változása miatt felfedezi, hogy nincs kapcsolata a forrással, a sorsával, az élet forrásával, az erővel amely vezeti. És érzi azt is, hogy valamilyen felső erőtől függ, s így annál inkább megakarja ismerni, érteni, közeledni akar hozzá.

Itt az ember olyan helyzetekbe ütközik, ahol meg kell változtatnia a hozzáállását. Egyrészt, ezek a helyzetek lehetnek nagyon kellemesek és kellemetlenek, és másrészt meg kell értenie hogy ugyanattól a Fénytől jönnek, amely megmutatja neki, hogy egyszer nappal van, egyszer éjszaka van, néha a Fényt mutatja, néha a sötétséget.

A Fény azt akarja, hogy a személy fentről viszonyuljon az állapotokhoz, vagyis, nem fontos számára hogy mennyire jól vagy mennyire rosszul érzi magát, hanem az számít hogy jobban megismerje a gyökerét, ahonnan érkezett. Ez azt jelenti, hogy a személy dolgozik a Teremtő nagyságán. Nem számít mit kap a Teremtőtől, ő felhasznál mindent az előrehaladása érdekében.

És akkor, elégedett lesz mindennel ami a Teremtőtől jön, nem azért hogy előrehaladjon, hanem azért, mert ezáltal elégedettséget adhat Neki. Ez a személy még jobban egyesül a Teremtő cselekedeteivel, és érzi a nagyságát. Ő kevésbé függ az állapotokon és az érzelmeken amelyek a Teremtőtől érkeznek, és jobban megérti hogy kitől kap meg mindent.

2013.05.17, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,534 seconds.