Dr. Michael Laitman

Ha beteg vagyok, a barátokhoz fordulok

Ha beteg vagyok, a barátokhoz fordulok

Rabbash cikkéből, “Készíts magadnak egy Ravot és vásárolj magadnak egy barátot”: “Ahogy a Tórában írva van: Az ember nem képes benyomást kapni, felvenni a közösségből, semmilyen dologról, hacsak nem tekinti a közösséget saját magánál magasabb rendűnek Ezért az embernek úgy kell éreznie, hogy ő a legkisebb a csoportban lévő valamennyi ember között, hiszen aki nagy, az nem képes attól kapni, aki kisebb nála, és sokkal kevésbé képes a (kisebb) szavai által benyomást kapni. Mivel csak a kisebb az, aki képes benyomást kapni attól, azaz az az ember, aki magasabbra értékeli magánál a másikat”.

Ez az egyik tanács, hogy az embernek hogyan kell elrendeznie a gondolatait, vágyait és attitűdjét, hogy elérje a célt. Természetesen a végső cél az, hogy ” A végső cselekedet benne van a kezdeti gondolatban”, de hogy elérje azt az állapotot, az embernek meg kell építenie az egész utat a végső állapotból a kezdeti állapotig.

Az útmutatás ugyan lehet általános és egyéni. Az általános útmutatás a rendszer alapja az egyéni útmutatás számára, és az ember kötelessége, hogy állandóan az általános útmutatás szellemiségében létezzen. Az egyéni útmutatás egyéni gondolatból ered, amely átmenet nélkül érkezik az emberhez ezért instabil lehet, de a rendszer útmutatása stabil így mindenki számára elérhető és biztonságot ad. .

Ezért szükséges és fontos, hogy a csoport nagy és erős legyen, ami azt jelenti, nagy legyen mennyiségben és minőségben. Mivel az ember az maga a megszerzési vágy. Az egység az egóval kezdődik, amelyet korrigálni kell. Ezért meg kell gondolni, hogy mi az, és ki az, ami és aki a legerősebben befolyásolja az egómat, a megszerzési vágyamat, Tehát milyen emberekkel kel hogy körülvegyem magamat a csoportból és hogy milyen munkát kell vállalnom ami a leginkább lenulláz engem.

Valaki befolyásolhat, és valaki nem. Olyanná kell válnom, (saját magam számára) mint egy objektív orvosnak, aki kezeli ezt a beteget bennem, a megszerzési vágyamat, amelyet meg kell gyógyítanom. Szóval meg kell látnom, hogy milyen közösségre van szükségem, milyen cselekedeteken keresztül tudok benyomást kapni, mi az, amit a barátoktól kérhetek. Amikor beteg voltam, segítséget kértem a barátaimtól, mivel mondva van: “az embernek segítenie kell barátját”.

És amikor összegyűlünk, akkor dicsérjük állandóan a közösség nagyságát és beszéljük meg a szükséges lépéseket, amelyek segítségével elérjük a barátok szeretetét, és a barátok szeretetétől eljutunk a Teremtő szeretetéhez. Így tudok tanácsot adni nekik, és kérjek tőlük olyan tetteket, amelyek a leghatékonyabban befolyásolják a megszerzési vágyamat.

Reménykednünk kell, várnunk, látnunk és sóvárognunk, hogy vajon növekednek-e az érzéseink a barátok szeretete felé, és nő-e a folyamatos közeledés köztünk, és vajon képesek vagyunk-e érezni a segítséget felülről a Reformáló Fény hatására. Állandóan tesztelnünk kell magunkat: milyen változások következtek be egyik napról a másikra, hétről hétre, érezzük a közelgő változásokat a barátok iránt, növeljük a fontosságát, szükségességét a kapcsolatunk megerősítésére. Ezen kritériumok szerint vizsgáljuk meg a felemelkedést és a zuhanást, és nem a hangulatunk szerint. És így haladunk előre

2013.05.23, Felkészülés a reggeli leckéhez

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,532 seconds.