A zavarok szele megérint minket
Minden embernek egyedi a lelke, s a korrekciója szempontjából a legoptimálisabb módon ébreszti fel minden pillanatban az embert, és kényszeríti őt, hogy folytassa a munkáját a “szív elnehezülésének” és a feltáruló zavaroknak ellenére. Az embernek ez az egyetlen lehetősége hogy az úton maradjon. A helyes környezet, nem engedi, hogy elszaladjon, mert a barátok által szükségét érzi annak, hogy megszerezze az eszközöket, és a csoport egysége segít neki, hogy visszatérjen a helyes életébe.
A helyes felkészülés nélkül önmagán belül, a szokásos munka nélkül, a környezet állandó kapcsolata nélkül, a tanár és a csoport nélkül, nincs esélye előrehaladni az embernek, mert nem lesz ereje helyesen reagálni a zavarokra, amelyek minden pillanatban felbugyognak az életében. Majd feltárul, hogy a csoport egységében, az ember észre sem veszi a külső zavarokat, és könnyen rajtuk.
Az ember érzékenysége letompul, nem hatnak rá olyan erősen a zavarok, nem kerül a hatásuk alá, mert a csoport egysége megtartja. Majd elkezdi tudatosan fogadni a zavarokat, tudomásul veszi őket, de nem érzelmekkel reagál. Ennek megfelelően beállítja az előrehaladása ütemét. Ez azt jelenti, hogy szándékosan csökkenti le magát a csapások irányába.
Mert ha érzelmekkel reagálna a zavarokra és elkezd harcolni velük, akkor hol magát fogja hibáztatni hol a környezetét, vagy a tanárt, a rendszert, a módszert és az egész útját. Ennek a vége sok esetben az, hogy az ember letér az útról, elhagyja a csoportját.
Tehát, nagyon nehéz fenntartani magunkat, és elfogadni az összes feltételt, amelyeket a Teremtő küldött, mint szükségszerűt. De “nincsen más Rajta kívül”. Ezek a feltételek a legoptimálisabbak a fejlődésünk szempontjából és a kérdés csak az, hogy, hogyan reagáljunk rá helyes módon, hogyan fogadjuk őket helyesen. Legyünk hálásak, hogy segítenek előrehaladni a cél felé.
A feltétel rendszer előír egy intenzív tanulást, és önmagunk és a barátok felé tanusított türelmet. Felkészülést igényel a szintváltásokhoz, egyik állapotból egy másikba. És a legfontosabb, hogy alávessük magunkat annak a megértésnek, hogy az összes nehézség, amelyet kapunk helyén való. Mindenki a világból kapja a zavarokat, és a beérkező hatások által meg kell, hogy vizsgálja, hogy merre érdemes haladnia a zavarok által, és azt is hogy milyen irányban.
Az ember, már az út elején hoz egy döntést a hozzáállásáról a csoporttal, a tanárral. S minden zavar alkalmával megvizsgálja önmagát és újra és újra képes önmagát korrigálni. Az ember így halad az úton tovább.
2013.07.07, Rabash írásaiból, 14-es Levél
Ford: BS
KA
