A jó családokban jó gyerekek nőnek
Ha van egy nagy, erős és jó közösségünk, én olyan vagyok, mint egy gyerek, aki követi a példájukat, azt akarom csinálni, amit a barátok. Ebben az esetben egyáltalán nem nehéz hasonlítani a Teremtőre, mert a közösség tanít meg engem, mint, ahogy a felnőtt tanítja a gyereket.
Egyrészt, mindez erőfeszítést követel, de minden egyes alkalommal jobb minőségben, mint az előbbi. A közösség egyre világosabb példát mutat, azért, hogy megvédje a személyt, de ezzel együtt meghagyja a szabadságát, a viszonyát a csoporthoz, a Teremtőhöz, hogy a szívben lévő lángolása és az egója állandóan növekedni tudjon.
A megszerzési vágyam folyamatosan növekszik, ezért állandóan együtt kell, hogy működjek a csoporttal és a Teremtővel, hogy leküzdjem a növekvő egómat. Ami olyan, mint egy gyerek, ami nő, lustább lesz, és már nem akar erőfeszítést tenni. Ennél fogva kap a személy egy esélyt, hogy jobban felemelje az érdeklődését, növelje a közösséget, a célját, a vágyát, hogy olyan legyen, mint a Teremtő. Mint a mi világunkban egy gyerek, aki arról álmodozik, hogy egy pilótává váljon. De egy bizonyos része belőle, az emberi részből, kötelezi (mint a saját befektetése a gyermek részéről), hogy növesztenie a közösség érdekeit.
Ha látom, hogy a közösség segít nekem, hogy hasonlítsak a Teremtőhöz, Hozzá érjek, ez azt jelenti, hogy csatlakozom az “Izrael, a Tóra és a Teremtő egy” -hez, és segít abban, hogy a cél felé irányítsam magam.
Ennél fogva, lehetetlen rendezkedni a közösséggel anélkül. Nekem folyamatosan kell, látnom a példáját, hogy megmutassa nekem a nagyságát. Annak érdekében, hogy megragadjam a Teremtővel való formaegyezést, hogy előbb-utóbb megkapjam Tőle a jót és jótékonyságát, rejtettség nélkül.
Most is megkapom a Teremtőtől a végtelen kitöltést, de a probléma az, hogy a megszerzési vágyam lassan nyílik ki, fokozatosan. Most csak mondjuk, egy százalékát használom az egész vágyamnak. Tehát, az Ein Szof világa (Végtelen világ) helyett, én csak egy százalékot érzek belőle. Ez az egy százalék feloszlik a jó és a rossz hozzáállásra a Teremtővel, ami azt jelenti, hogy még mindig van rejtettség.
Én így haladok előre, lépésről lépésre, mint egy gyermek, aki növekszik ebben a világban. Én rejtettséget érzek a közösség iránt, a Teremtő és a jelenlegi fejlődésem iránt. Ez azért van, hogy ne növekedjek, mint egy állat, és ugyanaz a gyerek maradjak, de csak nagyobb, hanem inkább az emberi szintnek kell, bennem, hogy megváltozzon a jó felé.
2013.08.06, Báál HáSzulám “Shámáti” 8-as cikkéből: “Mi a különbség a “Szentség” (Kedusha) Árnyéka és a a “Szitra Achra” Árnyéka között”
Ford: B S
Szerk: Sz I