Megnyitni egy nyilást a Fény beáramlásához
A felfedezés útja, ugyanazzal a feltétellel van adva minden alkalommal, fokozatról fokozatra addig, amíg felfedezzük a végtelent, a teljes összetapadást. Minden fokozat hasonló az előzőhöz, a különbség csak a számokban és az egyéni minőségében van, amelyek benne találhatók, és emiatt érzékeljük úgy minden alkalommal, mint egy új világot.
A szabály “Iszráél, Oráitá, Kodsé Brich Hu, Chád Hu” (Izrael, a Fény és az Áldott Szentség, az Egy), kezdettől fogva abból ered, hogy mi a végtelen világban vagyunk, teljes összetapadásban a Teremtő erővel, a Fény erejével. Ott nincs különbség az “edény” és a “Fény” között, és ezért nincs Izrael – nincs, aki sóvárogjon a Teremtőhöz. A teremtmény átváltozik Izrael–re, amikor elkülönül a Teremtőtől, és ezzel együtt, sóvárog azért, hogy hozzá tapadjon, de nem szünteti meg a függetlenségét.
Két ellentétes feltételnek kell, teljesülnie: egyrészt, különbözőnek lenni a Teremtőtől, és másrészt, hozzá tapadni. Azaz, a teremtménynek meg kell őriznie a függetlenségét – ez a teremtés jelentése.
“Iszráél, Oráitá, Kodsé Brichu, Chád Hu”, állandóan egyesülve kell, hogy legyenek bennünk, a végső állapot formájában – amennyire képesek vagyunk magunkban most elképzelni. A teremtmény egyenlő a Teremtővel, abban a mértékben, amelyben eltudja, képzelni magának a Teremtő képét, a tulajdonságait, amelyek már beleöltöztek. Mi úgy képzeljük, el magunkat mintha az út végén lennénk, vagyis a jelenlegi szint végén, mert nem tudjuk felfogni, hogy mi létezik a mi szintünkön túl.
De legalább is erre sóvárgunk. Szóval sóvárgunk “Izrael” lenni, hogy elérjük a teljes összeolvadást a szeretet erejével és az adakozással a gonoszoknak és az igazaknak, a gyűlölőknek és a szeretetnek – szóval, hogy elérjük a végső korrekciót. De ez csak a jelenlegi szintünk, vagyis, minden, amit képesek vagyunk elképzelni magunknak, az egész teremtést az elejétől a végéig – ez az egész a mi határunkban létezik -, a kis körben, amely eddig fedeződött fel nekünk. De, mi el kell, hogy képzeljük magunknak, hogy szeretnénk felfedezni mindent, korrigálni mindent, és összetapadni a Teremtővel mindenben, úgy, hogy az egész világ az én lelkemmé váljon, és minden tulajdonság irányítva legyen az adakozásra és a szeretetre.
Mi korrigálva képzeljük magunkat, ezért sóvárgunk, ezért tanulunk és végezzük a összes cselekedetet, hogy elérjünk a végső állapothoz: ” Iszráél, Oráitá, Kodsé Brich Hu, Chád Hu”. De a cél elérése érdekében el kell végeznünk a Teremtő parancsolatait, azaz, hogy megtanuljuk az adakozás lehetséges módjait, ahogy mi a csoportban tesszük. A lényeg – a barátok szeretete, amely által letisztulnak a fogalmak.
A barátok szeretetének az “edény”- eiből, amelyeket megkaptunk (ez a “Gálgáltá vé Eináim”) megjavítjuk a megszerzési vágyat (az ÁHÁP edényt ugyanazon a szinten), azaz, mindenkihel, aki a csoport keretén kívül található, egyenlően viszonyulunk. Továbbra is a csoportban a belső munka marad ez az erő forrása. De az igazi munka az AHP, azaz, az egész világ.
“Gálgáltá vé Eináim” azért jött létre, hogy gondoskodjon az ÁHÁP-ról. Ezért volt a törés, és az adakozási szikrák a “Gálgáltá vé Eináim”-ból behatoltak az ÁHÁP-ba. Így jött létre a korrekció feltétele az ÁHÁP-ban, enélkül az ÁHÁP-nak nincs reménye a korrekcióra.
Ezért, nekünk állandóan fel kell, hogy készítsük magunkat a “Gálgáltá vé Eináim”-unkban, a csoportban, a tanulásban, a kapcsolatban, a workshop-okban, és majd így kilépünk dolgozni az ÁHÁP vágyakkal. Az igazi beteljesülés az ÁHÁP-ban van, és a felkészülés a “Gálgáltá vé Eináim”-ban.
Bár úgy tűnik nekünk, hogy korrigáljuk magunkat a csoport munkában, de ez valójában csak a felkészítés a munkához.
A mi munkánk jelenti az “Isten munkáját”. Nem mi működünk, hanem a Fény működik. És minden alkalommal meg kell nyitnunk a helyet a Fénynek, hogy működjön, ahogy írva van: “Kinyitottak egy nyílást a tű fokán”. A mi hiányunk felemelkedik a MAN által, kinyit egy nyílást a Fénynek hogy behatoljon és elkezdjen működni. A Teremtő végzi ezt az egész munkát és mi meg kell, hogy nyissuk neki a rést. Ezt nevezzük felfedezésnek, és így minden alkalommal, belépünk egy új világba.
2013.09.11, Felkészülés a reggeli leckéhez, Baál HaSzulám 17-es Leveléből
Ford: B S
Szerk: Sz I
