Álmodozónak lenni az adakozás rabszolgája
Mondva van: „Az áldás kupája tele kell legyen.” Azért, hogy kötelezzem a Fényt, hogy dolgozzon rajtam, nekem kell kérjem ezt Tőle, az én „edényeimből, amelyeket a Fénynek kell korrigálnia.
Nem tudom, mik ezek az „edények” és melyik részemért kérem, de a kérésemnek teljesnek kell, hogy legyen. Nem tudom, hogy történik ez, és hogyha a helyes irányba megyek, hogy letisztázzam és rendezzem a helyes „edények”-et. Nekem állandóan dolgoznom kell azon, hogy átadjam magam a gondolatoknak, vágyaknak és az adakozási cselekedeteknek, amennyire csak lehetséges, beintegrálódni és elveszteni magam a csoportban, ameddig a helyes kiáltáshoz érek, amelyet a Teremtő készít nekem.
Az igazi ima, a Fény adakozásának az eredménye is. Mert mi magunk nem teszünk semmit, a felkészülésen kívül. Az ima a sok előző cselekedetek és felkészülések eredménye, ima az ima előtt.
És a Fény lassan-lassan hat ránk kis szakaszokban, a sötétségben, a tehetetlenség és kimerültség állapotaiban. Amíg a tehetetlenség állapota egy olyan stádiumba ér, amikor az ember készen áll mindenre, csak azért, hogy az adakozási tulajdonságnak legyen a szolgája, amely kezdi uralni és feltölteni a gondolatait (elme) és a szívét.
2013.09.16., Felkészülés a reggeli leckére
ford: B S
szerk: Sz I
