Dr. Michael Laitman

Álmodozónak lenni az adakozás rabszolgája

Mondva van: “Az áldás kupája tele kell legyen.” Azért, hogy kötelezzem a Fényt, hogy dolgozzon rajtam, nekem kell kérjem ezt Tőle, az én “edényeimből, amelyeket a Fénynek kell korrigálnia.

Nem tudom, mik ezek az “edények” és melyik részemért kérem, de a kérésemnek teljesnek kell, hogy legyen. Nem tudom, hogy történik ez, és hogyha a helyes irányba megyek, hogy letisztázzam és rendezzem a helyes “edények”-et.  Nekem állandóan dolgoznom kell azon, hogy  átadjam magam a gondolatoknak, vágyaknak és az adakozási cselekedeteknek, amennyire csak lehetséges, beintegrálódni és elveszteni magam a csoportban, ameddig a helyes kiáltáshoz érek, amelyet a Teremtő készít nekem.

Az igazi ima, a Fény adakozásának az eredménye is. Mert mi magunk nem teszünk  semmit, a felkészülésen kívül. Az ima a sok előző cselekedetek és felkészülések eredménye, ima az ima előtt.

És a Fény lassan-lassan hat ránk kis szakaszokban, a sötétségben, a tehetetlenség és kimerültség állapotaiban. Amíg a tehetetlenség állapota egy olyan stádiumba ér, amikor az ember készen áll mindenre, csak azért, hogy az adakozási tulajdonságnak  legyen a szolgája,  amely kezdi uralni és feltölteni a gondolatait (elme) és a szívét.

2013.09.16., Felkészülés a reggeli leckére

ford: B S

szerk: Sz I

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,393 seconds.