A Fény a sötétségből emelkedik ki
Baal HaSulam, “A Kabbala tanítása és lényege”: “Az összes világ és minden, ami kitölti őket, minden egyes egyéni részeiket, a Teremtőből emelkedtek ki, egyetlen, egyedi, és egységes gondolatból. Maga a gondolat ereszkedett le, és teremtette meg a világok sokaságát, a teremtményeket, és azok irányítását, ahogyan az el van magyarázva az “Élet Fája”-ban, és a Tikkunei Zohár-ban (A Korrekció Ragyogásában)”.
A “gondolat” az egy erő, amely leereszkedik és cselekszik a saját leszármazottaiban. A gondolat ereje építi meg a vágy “anyagát”, majd cselekszik benne, vagyis, lenyomatot hagy benne különböző formákban. A vágy elfogadja ezeket a “lenyomatokat” és ennek megfelelően változik.
A vágy anyaga számos szükséges változásokon megy keresztül, amelyekről úgy érezzük, hogy egy bizonyos gondolatból származnak. Ezáltal, a gondolat belép a vágyba, és az értelem belép a szívbe. Majd a vágy elkezd gondolkodni: “Mit akarok? Miért? Mi ösztönöz engem?”.
Amikor a gondolat belép a vágyba, “korrumpálja” a vágyat, megváltoztatja, addig ameddig az rá nem ébred, hogy: “Vagyok én, és van a mindent megelőző gondolat, amely megteremtett és folyamatosan változtat engem. Azaz a legjobb, ha csatlakozom ehhez. Birtokoljam a gondolatot, amely által ellenőrizhetem, uralhatom a vágyat, ahelyett, hogy a vágy ellenőrizné a számításaimat”. Valóban, ameddig a vágyaink uralkodnak, az életünket, a testi szükségleteinket determinálja. Ettől, már nem jobb lenne, ha átadnám az irányítást a fejnek, az elmémnek?
A Kabbalisták felfedezték, hogy közel hatezer évvel ezelőtt, a három periódus alatt, amelyben mindegyik időszak kétezer évig tartott, hogy a “Fények” beléptek az “edények”-be, és a gondolat belépett a vágyba. Ma az egész emberiség, mindenki közös vágya tárul fel, és kezdi megvalósítani az eredményét ennek a folyamatnak, amely ahhoz a kérdéshez kapcsolódik, hogy: “Mi történik velünk?”. A helyzet rossz: szenvedünk, hazugságban élünk, nem ismerjük az okokat, és nem találunk megoldásokat… Miért?
Ezért, a gondolat megvizsgálja a vágyakat és az állapotokat: “a bűn miatt történik mindez. Úgy tűnik, hogy ezt másképp kell irányítani”. Így fokozatosan a megoldás pontjához közelítünk: Vajon a gondolat fogja irányítani a vágyat, vagy a vágy fogja irányítani a gondolatot? – Ez a mi választásunk.
Kérdés: Azonban, a bennünk rejlő gondolat és vágy, ellentétes a Teremtővel. A gondolataink ellentétesek a teremtés tervével, gondolatával …
Válasz: Ez igaz, különben nem lennénk képesek megismerni Őt. Meg kell ismernünk az igazságot, ami csak a hazugságon keresztül lehetséges. Minden dolog az ellentétében fogan meg. Szükségünk van a keserűre, hogy megismerjük az édeset, a sötétségre, hogy megismerjük a fényt, mivel a sötétség ellentétes a fénnyel, különben nem lennénk képesek felismerni semmit. Szükségünk van egy mérési pontra, amely kívül van a megmérendő minőségeken, egy viszonyítási alapra, amely ellenében mérhetünk.
Mi vagyunk az edények, a vágyak, és csak azon a módon tudunk megmérni, érezni, megérteni valamit, hogyha két ellentétet hasonlíthatunk össze. A Teremtő egységben van, és mi nem. Szükségünk van egy összehasonlításra, különben úgy tűnne, hogy egy vákuumban lebegünk, irányok érzékelése nélkül.
Sőt, ha minket betennének egy különleges folyadékba, különleges feltételekkel, különleges körülmények közé, a testünkkel megegyező gravitációs hatás alatt, akkor többé nem éreznénk a testünket.
Ugyanez meg lehet tenni a tudatosságunkkal. Ha felszabadítjuk a poláris (kétpólusú) irányultság alól a tudatosságunkat, akkor elveszítjük az önérzékelésünket és a létezésünk érzékelését, mivel képtelenek lennénk érezni azzal ellentétes állapotot.
Tehát, mint teremtett lények, csak az ellentétek által tudjuk lemérni, és értékelni magunkat. A Kabbala Bölcseletében elmondatott, hogy a ” Fény a sötétségből ismerhető meg”. Így, senki nem érheti el a tökéletességet, ha nem megy keresztül a világ összes problémáján, azaz nem megy keresztül az alvilágon, az Édenkert ellentétes oldalán. Azonban megismerhetjük a sötétségnek ezt a birodalmát, hasonlóan a bölcs emberhez, aki bár még sötétségben van mégis látja a közeledő hajnalt.
Ugyanakkor felmerül a kérdés: ha ma látom a tökéletességet messziről, de nem érzem az edényemben, akkor mi fog történni holnap? Nem fogadom el, hogy távcsővel nézzek be a Paradicsomba, hanem be akarok lépni a kapuján.
Ezért van szükség a törésre, és az azt követő korrekcióra. Elég, ha érezzük egy kicsit a köztünk való különbséget, és majd a többit megkapjuk készen csoporttól.
2013.11.25, “A Kabbala tanítása és lényege”
ford: B.S
lekt: KN
forrás: The Light Emerges In Darkness
Posted on November 27th, 2013
האור נולד מתוך החושך, 29.11.13
