A Machsomról, mint pszichológiai akadályról
A Machsom egy pszichológiai határpont, ami kijelöli annak az állapotnak a végét, amikor a saját öröm érdekében dolgozunk. A pont után a felebarát vagy a Teremtő, tehát valaki, aki nem én vagyok, öröméért tevékenykedünk. Ezt kell elérnem.
Ennek a határvonalnak, szintnek Machsom a neve. Ez a mi világunkat és a spiritualitást elválasztó határ pszichológiai természetű. Amikor gondját viselem magamnak, a magam érdekében cselekszem, és eközben vágyódom a Teremtőre, a spiritualitásra – ez a szint a Machsom alatt található, és Lo Lishma a neve. És amikor elérem, hogy csak a Teremtő örömére gondolok, és minden örömöt neki és nem magamnak akarok, akkor én, a vágyaim és szándékaim már a Machsomon túl, a Lishma állapotában vannak.
A Machsom az a pszichológiai határvonal, amit át kell lépnem, hogy a spiritualitásban, az adakozási szándékban legyek. Később, amikor már túl vagyok a Machsomon, egyre több vágyat és szándékot kell a Machsom fölé emelnem.
Mindezt a következőképpen is fogalmazhatjuk: miközben növekszik bennem az egó, és növekednek az örömök, egyre magasabbra emelem a Machsom pontját. Az örömöket átélni kívánó vágy, mint gonosz hajlam kerül felfedésre, és ebből kiindulva, lépésről lépésre, a Machsom pontját egészen az Ein Sofig emelem, addig, amíg a vágyaim összessége valóban adakozó nem lesz.
Mindegy, hogyan fejezzük ki: a szándékok Machsom fölé emeléséről, vagy a Machsom állapotának Ein Sofig emeléséről beszélünk; a lényeg, hogy a szándék korrekcióján dolgozom, ami azt célozza, hogy a növekvő vágyakat ne a magam, hanem mások vagy a Teremtő számára használjam fel.
https://laitman.com/2012/10/the-machsom-is-a-psychological-barrier/
