Öntudatlan haladás
Kérdés: Nagy dolog egy zuhanást emelkedésként megélni. A végén kiderül, hogy nincsenek is zuhanások. Igaz ez?
Válasz: Nem léteznek zuhanások. A Teremtő azt akarja, hogy az emberiség azáltal haladjon előre, hogy tudatosítja, mi is történik vele. Az emelkedés felfelé tartó mozgás az örökkévalóság és a tökéletesség felé, és minden pillanatában az ember lehetőséget kap, hogy közelebb kerüljön a spiritualitás makulátlan minőségéhez.
De vajon érezzük-e ezt? Minden munkánk ebből áll – megérezni, hogy ebbe az irányba tartunk. Ez az igazi nehézség.
Kérdés: Arról van szó, hogy a spirituális emelkedés lépcsői süllyednek le a mi világunkba, vagy pedig azután kezdődnek csak el, hogy keresztül haladtunk a Machsomon?
Válasz: Nem. Ebben a pillanatban is felfelé mászunk a létrán, csak azon a részen belül, amit a „mi világunknak” nevezünk. Ez egy előkészítő jellegű, hosszú és nehézségekkel teli emelkedés.
Kérdés: Miért ilyen hosszú az előkészítő szakasz?
Válasz: Azért, mert spirituális értelemben a tárgyak szintjén vagyunk. Képtelenek vagyunk rá, hogy bármit is tegyünk, nem rendelkezünk még az adakozás és eggyé válás minőségeivel. Ezért telik ennyi időbe az emelkedésünk. Az egész folyamat öntudatlanul történik meg velünk.
Mondanom sem kell, hogy ez egy nemkívánatos állapot, amit a lehető leggyorsabban magunk mögött kell hagyni. De ha azt mondod az embereknek, hogy haladni kell, közelíteni egymáshoz, mászni felfelé, a következő reakcióval szembesülsz: „Más gondjaink és nehézségeink vannak. Mindig valami mást kell elvégezni.” És ezen a ponton vége is a beszélgetésnek.
