Az egoizmus fejlődése és a kapcsolódás módszere, első rész
Egoizmus, a társadalom pusztító szelleme
Kérdés: A középkor nagy kabbalistája, Ramchal (Rav Moshe Chaim Lozzatto) ezt írta: „Nincs más teremtmény, ami olyan ártalmas volna, mint az ember. Bűnt követ el és lázad, és az ember szívének fiatal korától kezdve gonosz a hajlama, ami egyik másik teremtménynél sincs így.”(Daat Tavunot, 154, 165)
Az idézet az egoizmus növekedő mértékéről szól. Mi ez a minőség, ami már abban az időben is felszínre került?
Válasz: Az emberekben rendszerint jelentkezik az élvezetekre, a kitöltésre, a saját szükség kielégítésére irányuló vágy. Hasonló ez az állatok vágyához, csak még kiterjedtebb.
Azonban az állatok esetében a kölcsönös elutasítás a biztonság megteremtését célozza. És ösztönvezérelt sürgetésről szól az is, amikor el akarják látni magukat a túléléshez szükséges dolgokkal. Az embernél semmi nem szab határt óriási egoisztikus vágyának, ami minden felélésére, megkaparintására és alávetésére tör.
Még ha a személy nem is szorul rá, az irigység nem engedi a markából az embert fejlődése során: onnan, hogy feléljen mindent, magához vegyen bármit, egész addig, hogy magába építse azt. Ez a jelenség a földi egoizmus. Léteznek magasabb rendű megnyilvánulásai is, de a földi egoizmus mindenkiben ott van.
Látjuk tehát, hogy az emberi egoizmus nem olyan ösztönszerű, mint az állatoké, akiket úgy irányít a vágy, hogy fenn tudják tartani magukat normális, természetes állapotukban. Az ember egoizmusa ráveszi, hogy tegyen meg mindent. Mindent el akar nyomni, mindent maga alá akar gyűrni.
Az állatok vágyát nem nevezzük egoizmusnak, mert csak akkor ölik és eszik meg a saját fajtájukhoz tartozókat, ha éhesek. Az emberben azonban minden állati szükségletét túllépő mértékben van jelen ez a vágy. Az állatoktól eltérő módon, az emberiség minden soron következő generációjában nő az egoizmus. Így éri el azt az állapotot, ahol többé lehetetlenség bármit tenni, amiben ott van az ego. Elkezdi pusztítani az emberek közötti kapcsolatot, és még a családok tagjai közé is beférkőzik. Az egoizmus gonosszá válik, többé már nem a minket haladásra késztető motor, hanem a pusztítás szelleme, ugyanúgy, ahogy kezdetben volt, az ókori Babilonban.
https://laitman.com/2020/02/development-of-egoism-and-the-method-of-connection-part-1/
