Hogyan válaszoljunk a koronavírus korában bekövetkező, halállal kapcsolatos kérdésekre?
Amint a
koronavírus folytatja világkörüli útját, és a pánik terjed a lakosság körében,
néhány embertársunknak a halál kérdésével kell szembenéznie.
Hogyan reagáljunk a halálra? Mi a halál? Mi történik, miután meghalunk?
A bennünket körülvevő természet bölcs és nagyszerű. A természetben születtünk,
és benne fejlődünk. Számos rendszer pillanatról pillanatra működik, hogy
fenntartsák a testünket 70, 80, 100 évig, vagy akár még tovább.
A globális
problémák részeként az élet mélyebb kérdései is világszerte felébrednek.
De miért? Csak azért születtünk volna, hogy éljünk, majd meghaljunk?
Nehéz és fájdalmas éveket kell szenvedéssel eltöltenünk születésünk és halálunk
között. Mennyi élvezetet préselünk ki ezekből az évekből? Hasztalan
erőfeszítéssel ápoljuk testünket, és egyre kevesebb energiát érzünk magunkban a
folytatáshoz.
Olyan, mintha az élő és légző szervezetből egy biológiailag lebomló állapotba
kerültünk volna, amely után teljesen szétesünk.
Van-e bármilyen előnye egy ilyen létezésnek? Vagy csak évekig küzdünk azért,
hogy a lehető legjobb előmenetelt mutassuk az életben, és végül megszűnjünk
létezni?
Az élet céljainak értékelése a természet négy szintjén
keresztül
A természet minden apró részlete haszonelvű és a folytonosság jellemzi.
A természetben három különböző szint létezik: mozdulatlan, vegetatív és állati.
A személy jelenlegi fejlődési stádiumában az állati világhoz tartozik. Az
emberiség azonban „beszélőként” utal magára, ami az állatinál magasabb szint.
Mi a különbség az állatok és az ember között?
Alapvetően kétlábú, lélegző emlősök vagyunk, akik elemi állati szükségleteiket
(evés, ivás, alvás és szaporodás) elégítik ki. Ugyanakkor további mentális és
érzelmi képességeink vannak, lehetővé téve, hogy tudásra és bölcsességre
tegyünk szert. Gyermeket nevelünk, átadjuk az egyik generáció tudását a
következőnek, fejlesztjük az eszközöket és a társadalmunkat azzal a céllal,
hogy jobban és kényelmesebben érezzünk magunkat.
Más szavakkal: léteznek az élelemre, menedékre, szexre és családra vonatkozó alapvető
túlélési szükségleteink, és vannak társadalmi igényeink, melynek részeként
máshoz hasonlítjuk magunkat, és így leválasztjuk, elkerítjük magunkat egymástól;
ruházkodunk, házakban lakunk, házainkat és testünket számtalan termékkel zsúfoljuk
tele, amelyeket egymásnak hirdetünk.
Tehát mi csak „okos állatok” vagyunk, akik azon ügyeskednek, hogy hogyan biztosítsák
maguknak a lehető legnagyobb kényelmet?
A legfontosabb különbség az emberek és az állatok
között
Az emberek és az állatok közötti legfontosabb különbség az, hogy bennünk,
emberekben mélyebb vágyak vannak elültetve, amelyek túlmutatnak az átmeneti
fehérjetestünk képezte határon.
Azt is meg tudjuk pontosan határozni, hogy mi ez a törekvés. Az állatokhoz
hasonlóan félünk a haláltól, és élni akarunk. Azonban az állatoktól eltérően
csak mi, emberek kérdezzük, hogy miért élünk.
Nem minden ember teszi fel az élet értelmére vonatkozó kérdést. A felnőtt
lakosság körülbelül egytizedét foglalkoztatja az élet célja, és minden gyerek is
felteszi ezt a kérdést, de hamarosan elfeledkezik róla.
Ezért a koronavírus, a különböző országok és csoportok közötti konfliktusok, a
piacok zuhanása és a heves társadalmi megosztottság, azaz mindaz a pusztítás, amit
a társadalom sejtjei önmaguk ellen elkövetnek, betegségként lepi el az
emberiség szervezetének egészét.
És a globális problémák része az élet mélyebb kérdéseinek világszintű
felébredése.
Utazás közös eredetünk valódi érzékeléséhez
Remélem, hogy az ilyen kérdésekkel küzdő emberek megtalálják a választ, és visszaverik a materialista befolyások milliárdjait. Ez utóbbiak letérítenek minket arról az útról, melynek célja közös eredetünk fenséges észlelése és érzékelése, illetve a tökéletes valóság törvényeinek elsajátítása és átültetése a gyakorlatba.
A kérdéseinkre adott válaszok aktív feltárásával, a hagyma rétegeinek lehántásához hasonlóan, egyre mélyebben belemerülünk a másokkal való pozitív kapcsolat szükségességének megértésébe. Pozitív kapcsolataink révén belépünk a valóság irányítótermébe, és egy összekapcsolt és egymástól függő teljesség által harmóniát teremtünk saját attitűdünk, és a természet kölcsönös szereteten és adakozáson alapuló attitűdje között.
Amikor elérjük a forma ilyen egyenértékűségét a természettel, létezésünk rendszerének egészséges és hasznos részeivé válunk. Közvetlen kapcsolatba lépünk a természet alapvető minőségeivel – a szeretettel és az adakozással -, és új, tökéletes életet tapasztalunk meg, ami mentes mindenfajta félelemtől, hibától és nehézségtől.
