Dr. Michael Laitman

Mire tanít minket a koronavírus?

Még mindig nem értjük, mi közeledik.

A COVID-19 vagy másik nevén koronavírus éppen felforgatja az életünket, és még nem látjuk tisztán a következményeket. A maszkok, a karantén, de leginkább a félelem azt sugallják, hogy létezésünk új szakasza kezd kibontakozni.

Tehát minél előbb látjuk át a helyzetet, annál jobb lesz mindenkinek.

Képzeljük el a következő szituációt!

Otthon ülünk egész nap, nem mehetünk dolgozni, mivel a munkáltatónk csődbe ment, nem vásárolhatunk élelmiszert, mert a boltok mind kifogytak, és nincsenek tartalékok, amikkel újra fel lehetne tölteni a polcokat, hiszen a szállítás teljesen leállt. De a gyermekeinket etetni kell. Mit teszünk? Még az iskolai menzára sem küldhetjük őket, hiszen a vírus miatt az összes iskolát bezárták.

Mit tegyünk? Termesszünk zöldséget a fürdőkádban?

Azért hangzik őrült elképzelésnek, mert valóban az. De csak hónapok kérdése, és ez a forgatókönyv amerikaiak tízmillióinak valósága lehet. Sőt, Európában és az egész világon is realitássá válhat.

De a jelenlegi valóságunk az, hogy külső ellátás nélkül nem tudunk élni, és a koronavírus megtizedeli ezt az ellátást. Ha nem találunk rá megoldást, hogyan leheljünk életet a félelem miatt lebénult ellátási hálózatba, annyi embermennyiséget érhet utol az éhezés, ami elpusztítja társadalmunkat, és emberek tízmillióinak az életét követelheti – olyanokét, akiket nem a vírus támadott meg.  

A sikeres újjáépítés titka

Miért történik mindez?

Mert figyelmen kívül hagyunk egy egyszerű természeti törvényt, a kölcsönös függőséget. A fogalom azt jelenti, hogy a természetben minden mindennel összekapcsolt, ezért minden elem függ az összes többitől.

Most úgy tűnik, hogy először, de bizonyára nem utoljára, a természet azt mondja: „Elég!”. A realitás azt követeli, hogy érett, felelős módon gondolkodjunk, de legfőképp figyeljünk oda egymásra és a környezetünkre.

Most felszólítanak minket arra, hogy nyissuk ki a szemünket, lássuk meg a körülöttünk lévő világot, és inkább „mi”, és kevésbé az „én” kategóriáiban gondolkodjunk. Így működik az egész természet, és ugyanezt követeli tőlünk is.

Inkább a természetre, mint az emberre hasonlítsunk

Annak érdekében, hogy elkezdjük helyrebillenteni a valósághoz fűződő viszonyunkat, inkább a természethez, és kevésbé az emberekhez hasonlóan kell működnünk, vagy legalábbis kevésbé hasonlítva azokhoz az emberekhez, akik a COVID-19 kitöréséig voltunk. Ehhez más érdekeket is bele kell foglalni a gondolatainkba. Amit az állatok és növények ösztönösen csinálnak, nekünk azt tudatosan kell tennünk.

Noha nekünk sokkal nehezebb, mint az állatoknak és növényeknek, ez egy különleges jutalommal, a természet egészének fokozott érzékelésével jár. Minél több valóságot foglalunk bele tudatosságunkba, annál szélesebb körűvé válik valóságfelfogásunk. Ez egy végtelen növekedési folyamat, végtelen jutalmakkal. Az elért eredmény kizárólag igyekezetünktől függ.

Ahogy a természet összekapcsolódik, így válhatunk mi is ilyenné, ha elménket és szívünket erre hangoljuk. Ebben az értelemben a koronavírus példátlan lehetőség a növekedéshez, és szörnyű hiba lenne, ha nem élnénk vele.

Az ellátási láncok ellehetetlenítésével a vírus emlékeztet bennünket, hogy elválaszthatatlanul kapcsolódunk egymáshoz. Az összekapcsoltságra és annak felénk támasztott követelményeire fókuszálva nemcsak a COVID-19-et győzhetjük le, hanem azokat a „vírusokat” is, amelyek megsemmisítik társadalmunkat, beszennyezik az elméket, és arra késztetnek minket, hogy elpusztítsuk egymást és a körülöttünk lévő világot.

Ebben az értelemben a koronavírus védőoltás, nem kórokozó, és minél hamarabb megtanuljuk ezt a leckét, annál hamarabb gyógyulunk a kórból.

https://laitman.com/2020/03/sooner-we-learn-coronavirus-lesson-sooner-well-heal-newsmax/

62 queries in 0,493 seconds.