A lélek becses hajtása
Az értelem nem kötelez bennünket az adakozásra. Azt találjuk, hogy teljesen felkészületlenek vagyunk arra, hogy ezt kérjük, nem vagyunk készek az adakozásra és az egységre. Ezt a vágyat még mindig ki kell fejlesztenünk magunkban, mert kezdetben csak egoisták vagyunk, és ebben nem különbözünk az állatoktól.
Ha fel akarjuk fedezni a szívben található pontunkat, az Isteni részt felülről, az adakozás csíráját, akkor ebbe nagyon sok erőfeszítést kell fektetnünk és segítenünk kell egymást a csoportban. Úgy ápoljuk magunkban az adakozás erejét, mint a belénk ágyazott magot, annak teljes mértékéig, amelyet léleknek nevezünk.
A Teremtő nem úgy tárul fel, mintha valahol messze lenne, és mintha odamentem volna és megtaláltam volna. Éreznem kell a Teremtőt magamban, éreznem kell magamban ezt a tulajdonságot. Egy ponton meg akarok szerezni a magam számára, majd adni akarok – ezek a tulajdonságok az emberen belül tárulnak fel.
A Teremtő „közel” van hozzám vagy „messze” van tőlem – ez azt jelenti, hogy olyan akarok-e lenni vagy sem, mint Ő, akarom-e vagy sem, hogy az adakozás minősége uralkodjon rajtam.
[274378]
Reggeli kabbala lecke első rész 20/11/22, “Munka az értelem feletti hitben”
forrás: https://laitman.com/2020/11/precious-sprout-of-the-soul/
