Valóban szeret engem?
Kérdés
Mit jelent az, hogy az adakozás útján járni?
Válasz
Ha a teremtés célja az, hogy örömet okozzon a teremtménynek, és a Teremtő egy pozitív erő, amely jót cselekszik és csak ez a lényege annak, ahogy kezel bennünket, akkor miért kell imádkoznunk felé, hogy jó legyen hozzánk?
Mindenki a Teremtőhöz sikolt fel, „Tégy valami jót velünk!” Azonban ez nevetséges! Miért koldul egy kedves ember kedvességet Tőle? Ő már jót tett, nem tehet semmi egyebet. Végül is írva van, hogy a Teremtő jóindulatú a jókkal és a rosszakkal is. Soha nem változtatja meg a hozzáállását, ahogy az írva van, „Én nem változtatom meg az én Fényemet (HaVaYaH) és a Fény teljes nyugalomban van állandóan.
Ez világosan mutatja nekünk, hogy nem érdemes ilyesmit kérni. Valójában minden imát, kérést, és himnuszt, kabbalisták komponáltak, akik a spirituális elérésben voltak már. Akkor miért imádkozik mindenki úgy, hogy „Segíts rajtam, ments meg, tedd meg ezt nekem?”
Ezek a felső erőhöz intézet felszólítások, a vágy formái, „Segíts nekem korrigálni az érzékelésemet!” Ezt nevezzük a Teremtő munkájának, miközben a Teremtő adakozik felénk, ami valójában nem munka, hanem öröm.
Az én feladatom, hogy a helyes vágyat, vagy edényt kérjem, és az Ő munkája, hogy megteremtse ezt. Más szavakkal, ez egy olyan kérés, amely sokkal inkább arra vonatkozik, hogy tegyen késszé a beteljesedésre, amely által elérhetem a Teremtővel való összetapadást, mint arra, hogy örömet okozzon nekem.
Az ima szó az „ön-ítélet”fogalmát takarja, amely a teremtménynek a kérésére változik meg. Amikor azt kérdezem, hogy „miért hagytál el engemet?”, akkor mit gondolok, tényleg elhagyott engem a Teremtő? Vagy mondhatom azt, hogy csak a saját érzékelésemben belül rejlik az érzés, hogy elhagyott engem? Lényegében azt kell, hogy kérjem tőle, hogy korrigálja az érzékelésemet, hogy érezhessem azt, hogy sosem hagyott magamra, vagy sosem távolodott el tőlem.
KN
