Talán felosztjuk a munkát köztünk?
Kérdés:
Amikor két ember van, és én integrálódom az egyikkel, és a másikkal, és azt mondjuk, hogy a többségnek a legkisebbje a kettő, akkor elég egy emberrel integrálódni? Miért van szükség annyi emberre?
Válasz:
Írva van: “Az emberek sokaságában található a király dicsősége”. Először is, könnyebb, hogy megvizsgáljad magad, te tényleg integrálódsz valakivel, vagy csak vonzódsz a személyhez egoista módon. Lehet, hogy létrejön köztetek egy egyszerű kapcsolat, amely alapja a közös tulajdonság, vagy az érdek?
De ha te valóban szemben állsz egy emberrel ne gondold, hogy könnyebb integrálódnod, mint tíz emberrel. Éppen ellenkezőleg, sokkal könnyebb, hogy integrálódjál tízzel, mert megkapod az inspirációt az ő fontosságukról, azáltal, hogy ők hogyan nullázzák le magukat, hogy hogyan gondoskodnak egymásról és, hogyan akarják együtt elérni a célt. Ha te rájuk nézel, akkor te “lángra lobbansz”, nem tudsz ellenállni, és az irigység eléget téged.
De ha egy emberrel állsz szembe, akkor hogyan vagy képes meglátni a cselekedeteit a te irányodba, és más barátok iránt ?.Mert téged megveszteget az ego, és ezért nem láthatod a szükséges hatást. Ezért rendkívül kívánatos, hogy egy nagy környezetben legyél. Alapjába véve kettő az már egy csoport. Ez sok, de mégis kevés, ebben az esetben szükséged lesz, nagyon nagy és kemény munkára.
A tény, nem a mennyiség a fontos, itt az számít, hogy hogyan tudod lenullázni az egódat. Tehát minden, ami körülötted van az a tiéd, te eltörlöd a határokat és te már a testeden kívül vagy. A te vágyad mintha kifele ömlött volna, és az egész világot magadba integrálod.
2012 október 15, Reggeli lecke, Rábásh irásai
(BS)
