Rábásh írásaiból, „A személynek mindig el kell adnia a háza gerendáit”: „Én valóban szeretni akarom a barátokat. Ezért érdekelt voltam létrehozni egy közösséget, hogy láthassam, hogy mindenki a mások szeretetével foglalkozik, hogy ezen keresztül az a kis erőm, amivel én eljöttem a barátok szeretetére, az megnövekedjen és legyen erőm hogy dolgozzak a barátok szeretetéért, egy sokkal erőteljesebb módon, mint ahogy én magam képes lettem volna egyedül.
Erre az a válasz érkezik, hogyha ez a közösség bizonyos emberekkel jött létre, és amikor összegyűltek, kellett lennie valakinek aki akarta pontosan ezt a „csapatot” létrehozni. Ennélfogva, biztos hogy kiválogatta volna ezeket az embereket, hogyha alkalmasak egymáshoz. Vagyis, hogyha mindegyik rendelkezik a mások szeretetének a szikrájával. De a szikra önmagában nem képes begyújtani a szeretet fényét, hogy mindenkiben ragyoghasson. Ezért ők megegyeztek abban, hogy azáltal hogy egyesülnek a szikrák egy hatalmas lánggá válnak”.
A csoport nem csupán emberek gyülekezete akik csak összegyűlnek hogy együtt tanuljanak, mint egy bizonyos tanfolyamon. Ez a gyülekezet akkor nevezhető „kabbalista csoport” – nak, amikor ezek az emberek úgy érzik, hogy valóban szükségük van egy belső kapcsolatra, annak érdekében hogy felfedezzék a Teremtőt és elégedettséget adjanak Neki.
Ha mindezek a feltételek teljesülnek, mégha csak egy kezdeti formában, akkor mondhatjuk azt, hogy létezik egy tér, idő és körülmények a csoport születésére. Bárki, aki úgy dönt, hogy ez a legfontosabb dolog amire szüksége van az életben, az aggodalom egy belső kapcsolatra más emberekkel, azért, hogy megtalálják ebben a kapcsolatban a Teremtő felfedezését, ez jelenti hogy „tagja” a csoportnak.
A feladatunk az, hogy folyamatosan ellenőrizzük, ha megfelelünk-e ezeknek a feltételeknek. Ha valaki nem kompatibilis ezekkel a feltételekkel, és kilép a csoport fennhatósága alól, akkor azonnal visszazuhan az „állati” szintre. Az viszont aki megtartartja a kapcsolatát a többiekkel, azáltal hogy lenullázza magát és segít a kapcsolat építésében, hogy a Felső erő, az adakozás és a szeretet általános ereje megjelenjen ezen kapcsolaton belül, attól a pillanattól kezdve hogy ő ezt képes megtenni, a csoport tagjának számít.
Végül is, a barátok kollektív erőfeszítése elvezet a rendszer felfedezéséhez, amely az úgynevezett „lélek”. Ők megépítik köztük a „Tíz Szfira” spirituális rendszerét, a „Közvetlen Fény”-t, a „Visszaverő Fény”-t, a három vonalat, stb. Minden részleteket a Felső világról, amiről a”Tíz Szfira tanulmánya” – ban tanulunk, felfedeződnek a köztünk levő kapcsolatban, mint a lélek rendszerének a komponensei.
2013.04.07, A napi Kabbala lecke, Rábásh írásaiból
BS