„Az ember, amikor elkezd szeretet alapján magához kapcsolni másokat, valójában a saját lelke külső elemeit kapcsolja annak belső elemeihez, helyreállítva ezzel lelke egységét. Az ember ugyanis mindent, amit önmagán kívül érzékel, azt valójában saját vágya egy részének minősége alapján érzékeli, ami azt jelenti, hogy minden hiba, amit másban vélünk felfedezni, az valójában a mi hibánk. Ami ugyanis valóban az emberen kívül van, azt nevezzük Teremtőnek, Akit csak akkor érzékelhetünk, ha a lelkünk, – amely ennek az érzékelésnek az eszköze, és amely valójában a külső és belső kapcsolataink helyreállításában jelenik meg- formaegyezésbe kerül Vele.”
Kivonat a Reggeli Leckéből
ford: KN
KA