Az ember legyen a saját vádlója és bírája
Amikor az élet céljára irányuló kérdés (a szívben lévő pont) felébred az emberben, a kabbala felé fordul, és azt mondja neki: „Ha megváltoztatod a hozzáállásodat a Fényhez, feltárhatod a Fény, az adakozási minőség125 fokozatból álló rendszerét.”A változások, amelyen az embernek át kell mennie, a Fényhez képest, törvényeknek „Mishpatim” vannak megnevezve. Az állapotokat, melyeken az ember áthalad életciklusoknak (Gilgulim) nevezzük. Azt minőséget, amelyben minden állapotban van az ember nevezzük léleknek. Más szavakkal, a lelkek inkarnációjáról beszélünk.
A “Mishpatim” (törvények, bírói döntések) heti fejezete, egy nagyon széleskörű módon került megalkotásra. Ez demonstrálja a számunkra az összes ciklust, amin át kell mennünk, a 125 spirituális fokozaton át a korrekciónak a végéig, a Teremtőtől való legnagyobb távolságú fokozattól, a hozzá legközelebb eső, magasztos fokozatokon való előrehaladás által. Ezért a megnevezése ennek “Mishpatim (törvények),” ahol az embernek önmagának kell a saját vádlójává és bírájává válni, senki másnak!
A Tóra felhívást intéz az emberhez: „Jelölj ki bírákat és tisztségviselőket minden kapunál.” Minden kapu a Teremtőhöz vezet, az embernek a próbákat és a szabályokat az alapján, az ítélet alapján kell vezényelnie, hogy mennyire ismeri önmagát, hogyan osztályozza a vágyait, melyekkel tud előrehaladni, és melyeket kell most félretennie.
Mi nem dolgozunk a “Ha Lev ha Even,”részünkkel, a „kőszívvel”; sem pedig a „rabszolgával.” A rabszolgának csak asszisztálnia kell, jelen lennie a fejlődésben, de nem kell döntést hoznia; egy mester van felette, a “Rosh” (fej), és a fejletlenebb mindig meghajol a mester előtt, és ez által halad előre.
Minden az emberben belül zajlik, aki egy kis világ. Ezért kell nekünk egyszerre lennünk inasnak és gazdának, szolgának és mesternek, özvegynek, gazdagnak és szegénynek, mindezek vágyak a lelkünkön belül, és szimultán módon bomlanak ki. Az ember nem úgy halad egyik fokozatról a másikra, hogy a „szolga” fokozatból,” a „mester” fokozatba vált, és így tovább. Minden új lépcsőn, az összes vágyat magunkba foglaljuk egyszerre, és ezek mindegyike bizonyos feltételeket hordoz. „Az ember egy kis világ” azt jelenti, hogy minden fokozaton, mindent tartalmaz.
Nem tudom magam kiértékelni és ellenőrizni egy könyvvel, „hogy ez a vágy nem egészen helyes, ezért ki kell javítanom. Azonban ezt a másikat megnövelhetem, akkor gyerünk, erősítsük fel.” Sokkal inkább a Fényhez viszonyítva kell analizálni minden vágyat.
A helyes módon kell magamra vonni a Fényt, hogy ez befolyásolja a vágyaimat. Írva van: „a Te Fényedben látjuk meg a Fényt.” A Fény befolyása alatt megvizsgálom magam, és kérem a Fénytől, hogy térjen vissza és újítson meg engem. Amikor látom, hogy minden korrekció befejeződött, vagyis a próba ideje lejárt, és kiérdemeltem a beteljesedést, akkor a Fény harmadszor is visszatér hozzám.
A Fény első eljövetelével megismerem a gonoszságom.
A Fény második eljövetelével, megkapom a megújítást..
A Fény harmadik eljövetelével megkapom a kitöltést és a beteljesedést.
Így, amikor átváltunk az egyik állapotból, a másikba, átmegyünk három al-állapoton, miután befejeztük egy fokozat teljes korrekcióját és tovább lépünk a következőre. Ez azt jelenti, hogy befejeztem az inkarnációimat, a feladatomat a vágyaim korrekciójával, és feltárulhat a számomra, egy bizonyos spirituális világ.
KN
