Visszanyert tudatosság
A kabbala tudománya nem önmaga által kerül kinyitásra, hanem az emberek tárják fel azt a fejlődésük során. Megállapítja, az univerzum szerkezetének megfelelően, hogy mikor kell a kezdeti pontunkhoz megérkeznünk ismét.
Kezdetben egyetlen vágy lett megteremtve, és ezt az első állapotot nevezzük a Végtelen Világnak. Ebben az állapotban a vágy és a Fény, amely megteremtette ezt a vágyat, teljes azonosságban léteznek, fúzióban, kölcsönös kiegészítettségben. Itt a vágy ki van töltve a Fénnyel, azonban ez csak egy tervezett állapota a jövőbeni teremtménynek, az még mindig nem érez semmit.
Így a kezdetben a teremtmény ellentétesé válik a Teremtővel, ellentétes minőségű a Fénnyel. Teljesen leválasztja magát a forrásról, öt különböző állapoton átmegy a fejlődése során, amely állapotokat világoknak nevezzük. Így, ennek a vágynak a lezuhanása során foglalja el azt a helyet, ami egy állandó távolságra van az eredeti állapotától.
Az első világot Adam Kadmonnak. nevezzük. Adam a prototípusa a jövő emberiségének. Majd az Atzilut, a teremtés világa következik, aztán a Beria, a kiáradás világa, majd a,Yetzira, a megformálás világa, és végül az Assiya, a cselekvés világa. Ez az öt világ, öt egymást követő leereszkedés, keménység, elrejtés, és a Fény távozása a vágyból, amelyet kitöltött. . Minden következő állapot, a Végtelen Világához hasonló, kivéve, hogy a Fény, egy fokozatosan növekvő elrejtett formában van bennük.
Még most is a Végtelen Világban vagyunk, mivel nincs azon kívül semmi más. Csak ebben az állapotunkban, ez az egész, többszörös szűrő mögé van elrejtve. Meg kell ezeket nyitnunk, kihúznunk ezeket, majd fokozatosan elkezdjük érezni magunkat az igazi formánkban.
Ez hasonló annak az embernek az állapotához, aki tudattalanul fekszik, egy kómában. Ez a második állapotunk, itt, ebben a világban. Mi teljes leárnyékoltságban, elrejtettségben élünk itt, mintha elvesztettük volna a tudatunkban és egy belső lebegésben léteznénk, és mindent csak elképzelnénk.
Ha erőfeszítéseket teszünk egy bizonyos módon, és visszanyerjük a tudatunkat, akkor felemelkedünk a kezdeti állapotunkhoz. Ezt nevezzük a harmadik állapotnak. Ez is a Végtelen Világa! Ezt pontosan ugyanazon a lépéseken keresztül visszaemelkedve érjük el, amelyen át leereszkedtünk, amikor elvesztettük a teljesség, a Fény teljes jelenlétének érzékelését. Fokozatosan mászunk fel ugyanazokon a lépcsőfokokon, megfogjuk tapasztalni a beteljesedést, a tudattalan állapotból, a tudatosba való átmenetet.
Az első „kijáratot” a tudattalan állapotból a tudatosba úgy nevezzük, hogy Machsom, azaz határvonal. A legfontosabb dolog a számunkra, ennek a Machsomnak az átlépése, vagyis a természet globális rendszerének érzékeléséből való teljes leválasztódás állapotából történő kimenetel.
Most csak a mi világunk formájában érzékeljük a természetet, és nem érzékeljük azt a spirituális vágyakon keresztül. Úgy érzékeljük a világot, hogy egy teljesen leválasztott állapotban vagyunk, nem használva az eszközöket, melyek már most is a rendelkezésünkre állnak.
Mi csak az öt érzékszervünkön át érzékeljük önmagunkat, azaz szaglás, látás, hallás, ízlelés, tapintás érzékelésén át. Így az önmagunk érzékelése az állati testen át történik. Majd belül, egy teljes kép jelenik meg az elménkben ez alapján. Az agyunk hátsó részén van egyfajta ernyőnk, amelyre minden érzékelésünk kivetődik. Mindez adja ki azt a képet, amelyet ennek a világnak érzékelünk.
Ez nem ugyanaz, mint amit a tudattalan állapotból való kijövetelünk alatt látunk. Mihelyt áttörünk a Machsomon, elkezdünk egy teljesen különböző állapotot érzékelni. Elkezdjük a Fényt érzékelni ezen belül. A vágyunk megkapja a beteljesedés örömét, a valódi világ megismerését, és akkor egy pontos kép alakul ki bennünk.
Így a Teremtő terve, az eredeti szándéka a Fénynek, amely megteremtette a vágyat (a Fény az elsődleges, a vágy másodlagos), amely az volt, hogy ez a teremtmény egyenlővé, azonossá váljon a Fénnyel, minőségében, erejében, és érzékelésében, megvalósul. Természetesen ez az állapot felette van a mi világunknak, felette az időnek, mozgásnak, az élet és a halál felosztásának. Ez, mindezek felett van.
Ennek az új érzésnek a felfedése által önmagunkban, magunkat egy végtelen létezésben tapasztalhatjuk meg, mint minden más egyébként a természetben. Többé nem egy állatban azonosítjuk önmagunkat, amely ebben a világban létezik. Mintha ez eltűnne az érzékelésünkből, pont úgy, mint például a szaglás tűnne el.
Így visszanyerve a tudatunkat, az ember valahogy el tudja képzelni, és vissza tudja idézni, mi történt vele. Ez az érzékelés megmarad valahol, de olyan csekély és jelentéktelen módon, annyira gyengén, hogy elnyomásra kerül a nagyszerű, új világban való létezésben megnyilvánuló tudatosság által, amely létezés végtelen és tökéletes. Ez maga a Machsom, amit át kell törnünk.
KN
