Azért gyűltünk itt össze, hogy létrehozzunk egy közösséget olyan emberekből, akik valamennyien követni kívánják a Baal HaSulam által meghatározott utat és módszert, amely által elhagyható a bestia szintje, ami által az emberi szintre lehet felemelkedni.
Az egész világ Istenfélelem tudatos megjelenése érdekében lett megteremtve. A teremtés célja az volt, hogy a Teremtő jót cselekedhessen a teremtményeivel, és hogy azok boldogságot érezhessenek ezen keresztül.
Az oka annak, hogy a teremtmények miért nem érzik az örömöt és az élvezetet annak ellenére, hogy a teremtés célja pontosan ez lenne, az a formaeltérés a Teremtő és a teremtményei között. Azaz, hogy a Teremtő adakozó, míg a teremtmények megszerző minőséggel bírnak belső természetükben.
Mivel a lelkünk gyökerében nincs megszerzés, és a Teremtőben semmilyen hiány nincs, az ember kellemetlennek érzi a saját kapni akarását.
Ennek a szégyennek a korrekciójához kellett a világot megteremteni. Olam (világ) ögöttes jelentése, He’elem (elrejtés), azaz, hogy az örömnek és az élvezetnek rejtettnek kell lennie. Miért van ez így? A válasz a félelem érdekében. Azaz, hogy az embernek tartózkodnia kell, az öröm megszerzésétől, mivel egyrészt sóvárog erre, másrészt viszont erőt kell szerezni, hogy ezen felülkerekedhessen, és ezáltal megváltoztathassa vágyainak irányát, amivel megelégedettséget adományozhat a Teremtőnek.
Valójában tehát csak olyan örömök megszerzésére szabad törekedni, amelyek megelégedettséget adományoznak a Teremtőnek. Ezt azt jelenti, hogy a teremtménynek adományozni kell, a Teremtő felé, és el kell jutnia az Istenfélelem szintjére azaz, hogy félnie kell, az önző megszerzéstől, mivel ha valaki az önmaga haszna érdekében akar megszerezni, az leválasztja őt a Teremtőtől.
Amikor az ember betart egy parancsolatot, (Mitzva), akkor erre a parancsolatra kell irányulnia a gondolataival, és a Teremtő felé kell irányítania az adományozási szándékát. Ahogy azt bölcseink mondják, „a Teremtő meg akarja tisztítani Izraelt, ezért adta át nekik a bőséggel teli Tórát és Parancsolatokat.’”
Ezért gyűltünk tehát össze, hogy létrehozzunk egy közösséget, amin belül mindannyian a Teremtő felé irányuló adakozás szellemiségét követjük. A Teremtő felé való adakozás elérése érdekében, először az emberek irányába való adakozást kell elkezdeni, amelyet a „másokra irányuló szeretetnek” nevezünk.
A másokra irányuló szeretet kizárólag önmagunk felébresztésével érhető el. Ezáltal, egyfelől minden ebben részvevő barát, kicsinynek kell, hogy érezze magát, másfelől pedig büszkeséget kell éreznie amiatt, hogy a Teremtő megadta a lehetőséget arra, hogy egy olyan céllal átitatott közösséghez tartozhat, mint a Szentség megjelenése a közösségen belüli kapcsolatokban.
Bár még nem értük el ezt a célt mégis, hatalmas vágyunk van ennek az elérésére. Ezt a vágyat el kell fogadnunk, még akkor is, ha csak az út elején vagyunk, óriási reménység kell, hogy kitöltsön bennünket, hogy elérhetjük ezt a magasztos célt.
KA
