Egyéb

Ahogy egy igazi apa, ha kell nevető, ha kell szigorú arcát mutatja a gyermekeinek, azok helyes fejlődése érdekében, a Teremtő is ugyan ilyen módon mutatja meg magát nekünk. Valójában bármilyen nehéz is elfogadni, a világot az Örök Jóság és a csak jót cselekvő Igaz Szeretet irányítja, azonban mi, a törött valóságérzékelésünk miatt, képtelenek vagyunk ezt átlátni. A feltáruló gonosz valójában a teremtmény minősége és nem a Teremtőé. Mindez pedig az ember, mint a teremtés legfontosabb eleme szabad akaratának a beteljesedését szolgálja, hogy dönteni tudjon a jó és a rossz között. Gonosz az, ami nem érzékeli a Teremtőt, mert nincs semmilyen minőségi egyezésben Vele. Ezáltal a gonosz legyőzése nem jelent mást, mint a Teremtő minőségeinek megismerését és megszerzését. Ez pedig teljes egészében a Teremtés Terve maga.

A gonosz mindig Istentelen. Azaz, a gonosz nem érzékeli a Teremtőt, ellenben mindent használni akar, ami a teremtési erővel kapcsolatos. A gonosz megváltása is ebben rejlik, a Teremtő megjelenése maga a megváltás. Amikor tehát az emberben megjelenik a Teremtő, a bent lakozó gonosz hajlam azonnal megváltásra kerül.

Részlet a vasárnapi webinar leckéből

Az emberi hazugság egy önvédelmi reakciója egy élő szervezetnek, amely nem akar önmagának kárt okozni, vagy megalázottságot érezni. Mi a különbség abban az egyén számára, hogy valami hamis vagy igaz? Az ember számára a legfontosabb, hogy képes legyen önmagát egy bizonyos szinten megtartani. Ha ehhez hazudni kell, akkor az ember hazudik. Azaz senki nem vesz figyelembe senkit és semmi mást, csak is az adott, megtartani kívánt belső állapotot. Ezért az emberek nem tudják, mi az igaz és mi a hamis. Minden csak az adott személy szempontjából kerül eldöntésre. Ha azt kérdezzük valakitől, „Miért hazudsz?” Azt fogja válaszolni, hogy „Nem hazudok, számomra ez az igazság.” Miért van ez így? Mert ezen a módon az ember támogatja a belső egyensúlyi állapot fenntartását. Ez az egyetlen igazság!

A Tóra egyetlen betűje sem az ebben a világban zajló történésekről, hanem kizárólag az ember spirituális világokban lezajlódó felemelkedésének útjáról szól. Az Egyiptomi száműzetés és kivonulás története, az emberi lélek körüli, adakozásra képes vágyak ego általi fogságát, és a Felső Erő segítsége általi kiszabadulását írja le. Mindannyian Egyiptom, a Fáraó rabságában vagyunk, és a Teremtő segítségével vagyunk képesek kivonulni az örök szabadságba és az egyetlen, igaz valóságba. A valódi emberi lét csak ennek a szabadságnak az elérése után kezdődik, addig látszat lények vagyunk, egy virtuális valóságban. Csak amikor elérjük a teremtő képességeink birtoklását – vagyis amikor olyanná váltunk, mint a Teremtőnk – mondhatjuk ki, hogy megszülettünk a halál állapotából, és hogy hogy a nevünk bekerült az Örök Élet Könyvébe.

A Kabbala Bölcsessége utat mutat ahhoz, hogy az „én” állapotából az emberi kapcsolatokon keresztül eljussunk a „mi” állapotába, onnan pedig az „egy” állapotába. Ebben a végső tudatállapotban az ember érzékelheti, hogy a teljes teremtés minden elemével eggyé vált, átfogó módon önmagán belül megtapasztalhatja a teremtésen belüli összes lehetséges kölcsönkapcsolat minőségét, amely nem más, mint maga a Teremtő. Ebben az állapotban az „egyetlen” teremtmény áll szemben az „egyetlen” Teremtővel, ami a teljes összeolvadásukat teszi lehetővé, ami a teremtés tervének beteljesedését jelenti.

Meg kell érteni, hogy a fizikailag érzékelhető világegyetem minden látható és láthatatlan eleme, a valódi mindenség, a harmóniában összekapcsolt erőtér rendszer egy vetülete csupán, ahogy azt a kapni akaró egón keresztül érzékeljük. Ez az érzékelés hozza létre a tér, az idő és a mozgás hatalmas illúzióját is. Az ok-okozati összefüggésrendszer hamis törvényszerűségei okozzák az általunk érzékelt téridő korlátait, és az anyag létezésének képzetét. Mindezek a teremtés alapanyagában, a vágyban zajló projekciók csupán. A jövő ugyanis pont úgy hat a múltra, mint a jelen. A Kabbala Bölcsessége nem csak rámutat arra, hogy mi egy képzeletbeli világ, valódi rabságában vergődünk, hanem útmutatást ad arra, hogy léphetünk ki ebből együtt, a tudat szabadságába, és végtelen lehetőség Fénytengerébe.

Az emberek elkövetik azt a hibát, hogy a Teremtőt, a természet Felső Erejét, önmaguk belső világában akarják megragadni. A teremtés rajtuk kívül álló elemeit – a többi embert, az állatokat, növényeket, és a világmindenség összes anyagát ezzel szemben önmagukon kívül érzékelik ezáltal az ezekkel való viszonyokat is önmagukon kívül értelmezik. Valójában azonban a teljes teremtés, annak minden bonyolultságával, az ember belső világának része, azaz lelkének elemei, míg az emberen kívül valójában semmi más nincs, mint a Teremtő. Ez a fordított érzékelés tesz lehetővé, hogy az ember önmagát tanulmányozhassa a külvilágban, miközben a lelke elemei közötti hatásban megismeri a Teremtő cselekedeteit.

Részlet a reggeli leckéből 2017.04.08

A spirituális rendszerben valamennyi világ hasonló a másikhoz; az egyetlen különbség csupán az anyagukban rejlik, amiből az adott világ felépül – minél magasabb egy világ, annál tisztább az anyaga. Viszont a törvények, ami alapján működnek és bennük a teremtés elemei alakot öltenek, minden világban ugyanazok, és minden lejjebb található világ egy pontos másolata saját felsőbb világának. A teremtett lények, amik bizonyos világokat benépesítenek, csak határaikon belül képesek felfogni a dolgokat, mert a szerveik csak az adott világot érzékelik. Csak az emberek képesek minden világot párhuzamosan érzékelni.
Az emberi önmegvalósítás szintjei a Teremtő felfogásának egymást követő fokozatai. Ezek egy létrát formáznak, mely a mi világunkból a spirituális világokig vezet. A létra legalsó fokozatát Machsomnak, határvonalnak nevezzük. Ez választja el tőlünk a spirituális erőket, így azokat nem tudjuk érzékelni. Így az élete értelmét és forrását a mi világunkban való megnyilvánulásán keresztül kell megértenünk. Ezért a Fényt is a világunkban való megnyilvánulása által érzékeljük csupán.
Mindennek a mi világunkban, jónak, rossznak, még a legkárosabb dolognak is joga van létezni. Nincs olyan dolog, ami szükségtelen volna a mi világunkban. Minden teremtett dolog azért született, hogy az emberiség javát szolgálja, akár direkt, akár indirekt módon. Ahogy magunkat korrigáljuk a Teremtő tulajdonságainak elérése felé, semlegesítjük ezek károsnak érzékelt hatásait. A Teremtő nem fejezte be világunk teremtését; mi vagyunk megbízva azzal, hogy teljesítsük és tökéletesítsük azt. Olyannak látjuk a világunkat, mint egy gyümölcs, ami keserű marad a megéréséig, és a mi dolgunk az, hogy megédesítsük és kijavítsuk azt.

KA

A Kabbala azt mondja, hogy minden világot az ember érdekében teremtettek. A Teremtő öröme, ami abban nyugszik, hogy örömmel tölti el a teremtményeit, attól függ, hogy ők mennyit tudnak felfogni a Teremtőből. El tudjuk képzelni, hogy milyen mérhetetlen örömhöz jut a Teremtő azoktól a tökéletes emberektől, akik olyan magasra növekedtek, hogy felismerik és megtapasztalják mindazt, amit a Teremtő számukra készített elő. Hogy felkészítse az Ő teremtett lényeit a világok felfedezésére, a Teremtő négy fejlődési szintet adományozott számunkra: ásványi, növényi, állati és emberi szinteket, megfelelően a vágy négy szintjéhez, ami az élvezet megszerzése felé irányul. A fő szint a negyedik, de ez csak fokozatos fejlődéssel elérhető, miután minden egyes szintet teljesítettünk. Az első szint (ásványi) a testet öltés kezdete, a vágy koncepciója az anyagi világunkban. Ez az erő mindenféle élettelen természetet magába foglal, de az ezt alkotó összetevők közül egyik sem (például kövek) tud függetlenül mozogni.
Az élvezetre irányuló vágy szükségleteket hoz, ami így a vágyott cél felé irányít minket Ebben az esetben (az első szinten) az élvezet felé irányuló vágy nagyon kicsi. Ez ettől fogva a teljes természetet befolyásolja, és nem ölt testet külön a természet minden egyes mozdulatlan elemében. A következő szinten (növényi), az élvezetre irányuló vágy nagyobb és már minden különálló részben megnyilvánul. Ennél fogva a növényi szint minden egyes eleme bír a személyes mozgás tulajdonságával (például a növények kinyitják szirmaikat és a nap felé fordulnak). Ez a szint olyan folyamatokat is magába foglal, mint például a felszívás és kiválasztás, de ezen a szinten még nem találkozunk a személyes szabad akarat érzésével.
A harmadik szinten (állati), a vágy, hogy örömöt kapjunk még nagyobb. A vágy személyes érzeteket kelt minden elemében és egyedi életet teremt mindenkinek, az egyednek, ami különbözik a többiektől. Viszont nincs nyoma empátia érzésének a többiekkel ezen a szinten. Ez a szint még mindig nem bír a szükséges könyörülettel, vagy az élvezet másokra való tekintettel történő megkapásával. Az utolsó, negyedik szinten (emberi), az élvezetre való vágy megteremti a többiek érzékelését. Például a különbség a harmadik és a negyedik szint között, a különbséggel egyenlő az összes állat között együtt és egy emberi lény között. Ez azért létezik, mert az állatok nem képesek a többieket érzékelni és csak a saját vágyaik keretein belül képesek szükségleteket létrehozni. Ugyanakkor egy ember, aki képes másokat érzékelni, meglátja a másik igényeit és ennél fogva azt is érezni akarja, és így többet és többet akar, egészen addig, ameddig végül is az egész világot magába akarja foglalni.

KA

A Kabbala fenntartja, hogy a generációk sorozata a világban pusztán fehérjealapú testek megjelenése és eltűnése, ahol a lélek, ami kitölti az „Én” -t, eltűnés nélkül változtatja meg hordozóját. Egy állandó és korlátozott tagszámú lélekcsoport körforgása, alászállása a világunkba, amik új testekben jelennek meg, emberek új generációit adva. Ennél fogva a lelkek szempontjából minden generáció, az elsőtől az utolsóig, egyetlen generációnak tekinthető. Nincs jelentősége, hogy az egyes lelkek hányszor szállnak ki és be különféle testekbe. Az összehasonlítás kedvéért, a test halála abszolút nincs hatással a lélekre, mint ahogy a levágott haj vagy köröm sincsenek hatással a test életére. A világok megteremtésével és az emberek számára nyújtásával, a Teremtő célt tűzött ki elénk: hogy elérjük az Ő szintjét és egyesüljünk Vele azokon a világokon keresztüllépve, amit Ő épített.

KA