A koronavírus általános csapást jelentett az egész emberiségre, és kifejlesztette bennünk azt az érzést, hogy egymástól függünk. A szociális intelligenciával rendelkező emberek figyelnek arra, hogyan tudnak minden helyzetben jót tenni másoknak. A szociális intelligencia annak felismerése, hogy mennyire szükségünk van egy integrál környezetre. A lényeg az, hogy segítsünk egymásnak megtanulni, hogyan lehet elérni a megfelelő kapcsolatot köztünk, hogy kompatibilisek legyünk a természettel. A szociális intelligenciával rendelkező emberek tudják, hogyan kell helyesen összekötni magukat a társadalommal, hogy mind ők, mind mások élvezzék azt. Egyensúlyba kell hoznunk a szívet és az elmét, és arra kell törekednünk, hogy érezzünk másokat és mások előnyére cselekedjünk. Az életben elért sikerünk a jó kapcsolatainktól függenek.
[265371] KabTV “Új Élet 1244 – Szociális Inteligencia,” 20/05/25
Válasz: A Teremtő nem más, mint az integrál, zárt természet általános rendszere, amelyre az állandó és dinamikus egyensúly a jellemző.
Aki hű akar lenni a Teremtőhöz, az fenntartja a természet egyensúlyát, homeosztázisát. A jobb és bal vonalaknak, azaz az egoizmusnak és altruizmusnak, vagy jó és rossz tulajdonságoknak olyan módon kell egyensúlyban lenniük, hogy a természet egésze harmonikusan tudjon létezni, és úgy legyen képes fejlődni, hogy a részek kiegészítsék egymást.
Kérdés: A társadalmi szintű adakozás és megszerzés közötti egyensúlyt, az egyesülés jelenti?
Válasz: Igen. Az egyesülés, egy folyamat. De a helyzet az, hogy ez nem mindenki számára nyilvánvaló. Számos gazdasági, politikai, társadalmi és mindenféle egyéb elmélet létezik, mégsem tudja senki, hogy mit kezdjenek ezekkel. Annyi vélemény van, ahány ember. Mert mindez az emberre vonatkozik, és az ember számunkra terra incognita (ismeretlen terep).
Kérdés: Honnan tudhatom, hogy mennyit szerezhetek meg, és mennyit adhatok?
Válasz: Nem tudhatod, mivel az egoizmusod kihajít a rendszerből. Míg az állatok ösztönösen tisztában vannak a hierarchiával, az egységalkotás szükségességével, és világos elképzeléssel rendelkeznek arról, hogyan néz ki a megfelelő falka, az emberi csoportnak nincs ilyen törvénye. Kiderül, hogy rosszabbak vagyunk az állatoknál. Nincs olyan elv, amely féken tartana minket.
Kérdés: Mit kíván a természet az emberi szinttől? Ha minden szinten minden automatikusan és ösztönösen működik, akkor az ember felé mi az elvárás?
Válasz: A természet azt várja el az embertől, hogy tudatosítsa azt, hogy ásványi, növényi és állati szintek fölött helyezkedik el. Hogy belássa, nem tartozik a természet állati részéhez, és nem képes az állatokhoz hasonlóan, automatikusan megteremteni közösségi struktúráját.
Így hát tanulmányoznia kell, ki is ő, és fejlődésének folyományaként hogyan érheti el a helyes, dinamikus és esztétikus egyensúly állapotát. Ezeket mind megköveteli a természet az embertől.
Meg kell értenünk a természet általános törvényét, és alkalmaznunk kell az emberi társadalmakra. Olyan összeköttetést kell az emberek között létesíteni, ami tükrözi, hogy nem vagyunk állatok, hanem egoista módon fejlődő emberek vagyunk, akik minden pillanatban azt akarják, hogy mindennek és mindenkinek alávessék magukat.
Ugyanakkor persze továbbra is kötelességünk, hogy a megfelelő egyensúlyi állapotba juttassuk magunkat. Meg kell teremtenünk az ember és a természet többi szintje közötti interakciós rendszert, méghozzá oly módon, hogy ez harmonikusan, önmagába integrált formában működhessen.
Ezzel a feltétellel azonban nincs tisztában az ember. Még a saját maga kis társadalmi közegét sem képes létre hozni. Arról még nem is szóltam, hogy az ember, hogyan pusztít el mindent, miként bánik az ásványi, növényi és állati természeti elemekkel. Az ember egyetlen problémája az egoizmusa.
Muszáj kitalálnunk, hogy lovagoljuk meg ezt az egoizmust, hogyan irányítsuk, miként korlátozzuk intelligens módon. Végtére is meg kell értenünk, hogyan kellene viselkednünk önmagunkkal és társainkkal.
[266157] KabTV’s “A Korona virus utáni időszak” 20/04/16
Baal HaSulam, A béke című cikkéből: „Életbevágóan fontos, hogy megvizsgáljuk a természet törvényeit, hogy tisztán lássuk, mit követel meg tőlünk, és így elkerüljük, hogy könyörtelen büntetést rójon ránk. Már említettük, hogy a természet kötelezi az emberiséget a társas létforma követésére. Ezt könnyű belátni. De szükséges megvizsgálnunk azokat a törvényeket is, amelyek betartására a természet kötelez bennünket ebben, azaz a szociális élet kérdésében.
Ha általános vizsgálatot folytatunk, azt találjuk, hogy a közösség tekintetében mindössze két törvény létezik. Az egyiket megszerzésnek, a másikat adakozásnak hívjuk. Ez annyit tesz, hogy minden egyes ember természetszerűleg meg kell, hogy kapja szükségletei kielégítését a közösségtől, illetve haszonban kell részesítenie társadalmi közegét azáltal, hogy munkát fejt ki annak jólétéért. Ha valaki megszegi ennek a két törvénynek valamelyikét, könyörtelen büntetésben lesz része.
Kérdés: Hogyan képes az ember felépíteni ezt az egyensúlyt önmagában?
Válasz: Meg kell vizsgálnunk azokat a dolgokat, amik a természetben zajlanak.
A természet egy integrál, globális és zárt rendszert alkot. Egyfelől mi a legtetején helyezkedünk el. Másrészt mi vagyunk a legbölcsebb tagjai, akiknél megjelenik a szabad akarat.
Nem csupán állatok vagyunk, hanem az állatok feletti teremtmények is. Mindezt figyelembe kell vennünk, és oly módon szükséges cselekednünk, hogy az nekünk és gyermekeinknek egyaránt jó legyen.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
