Minél többet edz egy sportoló, annál erősebbé válik, vagyis annál inkább erősíti az ember az egoizmusát. Ezért mindig örömet érez az elért eredményei miatt.
Egy Kabbalista éppen ellenkezőleg, a tanulás révén meg akarja gyengíteni egoizmusát, hogy fölé emelkedjen. Ezért tűnik az egoizmus állapota szerencsétlennek, de a Kabbalistának ez kívánatos állapot, mert meg akarja hódítani egoizmusát.
[274024]
Reggeli Kabbala Lecke Első része 20/11.15 “Munka az Értelem Feletti Hitben”
Életünk új, célját fedezzük fel, amikor közelebb kerülünk egymáshoz gondolatainkban, és a kölcsönös gondoskodás és empátia érzésében. Igazodunk a természetben meglévő tökéletes globális összekapcsolódáshoz és kölcsönösséghez.
A dél-afrikai színészek gyakorolják „Jerusalema” tánclépéseit, amikor egy különleges játékfilm forgatására készülnek, amely a vírus alatt született zenei sláger alapján készült,, miután egy online táncos kihívás világszerte milliókat bűvölt el a dél-afrikai Fokvárosban, a Fokvárosi Filmstúdióban. 2020. szeptember 24. REUTERS / Mike Hutchings
A világjárvány elszántan és kitartóan, globális terjedésének folytatása érdekében lehangoltságot keltett és alvásra késztetett bennünket. Az általános fáradtság az emberiség egészére kiterjedt, ezért a vágy, hogy bármilyen megelégedési forrást találjon az ember, természetes. A közelmúltban egy zulu nyelvű dal érkezett a közös remény üzenetével – Jerusalemema -, amely kollektív tánccá alakult át, amely felkavarta a világot. Futótűzként való terjedése megmutatja, hogy az emberek mennyire lelkesednek a kapcsolatért. Most az a kérdés, hogyan lehet a kapcsolat érzését felemelni az egység magasabb szintjére, amely meghaladja fizikai cselekedeteinket és a köztünk lévő távolságokat, hogy tartós örömet szerezzen.
Jeruzsálem a világ szíve, központja, minden vágy és törekvés epicentruma, olyan állapot, amelyben minden az egymás iránti kölcsönös szereteten alapszik. Amikor a szívünk kapcsolata révén eljutunk egy ilyen állapotba, nemcsak jó hangulattal gazdagodunk, és egy energia új érzékelését aktiváljuk, hanem egy határtalan és örök örömöt is el fogjuk érni.
Michael Laitman
Néhány tanítványom a „Jerusalema” globális szenzációról kérdezett tőlem, elmagyarázva, hogy a dél-afrikai téma zárthimnussá vált, amikor a bolygó minden részén elterjedtek a csoportos táncok, hogy felemeljék a szellemiséget a Covid-19 megszorítási alatt. Válaszom az, hogy a tánc, főleg egy csoportban, pozitív tevékenység, mivel az összetartozás érzetét kelti. Ugyanakkor az emberiség kétségbeesett állapota továbbra is a felszínre törését várja, amint a fertőzés üteme elapad, és mindenki visszatér a saját helyére, az aggodalom felerősödik a bizonytalan jövő miatt.
Más szóval, egy szórakoztató csoportos tevékenység egyfajta terápiaként működik, és megszabadít a valóság elől, de nem engedi meg, hogy becsukjuk a szemünket, mint egy ijedt gyerekek, anélkül, hogy értelmes kérdésekkel élénkítenénk az elménket arról, hogy mit próbál ez az apró vírus tanítani nekünk. A világjárvány a világ állapotának mélyebb vizsgálatát követeli meg, amit eddig helytelenül építettünk fel, és amit meg kell fordítani az emberiség kijavításáért – a vírus felkavarta az állóvizet, a kapcsolat szükségességét közöttünk, egy jobb élet célja felé irányítja.
Érdekes módon a dal tematikája, miszerint a Jerusalemem az otthon, mint az élet különleges helyszíne, a Kabbala bölcsességének mély perspektívájával magyarázható. Ari Az élet fája című könyvében azt írja, hogy ha egy ember a szeretettel és a másokkal való adományozás megfelelő hozzáállása révén jut el a Felső Erő kinyilatkoztatásához, s akkor felfedez egy különleges tulajdonságot, amelyet „Jeruzsálemnek” neveznek, amely nem fizikai hely, hanem a tökéletes egység állapota.
Ezért a mai Jeruzsálem, amely a három nagy világvallás szent városa, nem az az igazi Jeruzsálem, amelyről a próféták és a bölcsek írtak. Jeruzsálem (Jerusalajim) a „tökéletes várost” ( Ira Shlemah ) képviseli, amelyben mindannyian tökéletességet érünk el a köztünk lévő kapcsolatokban, kiegészítve egymást. Életünk új, célját fedezzük fel, amikor közelebb kerülünk egymáshoz gondolatainkban és a kölcsönös gondoskodás és empátia érzésében. Igazodunk a természetben meglévő tökéletes globális összekapcsolódáshoz és kölcsönösséghez.
Jeruzsálem a világ szíve, központja, minden vágy és törekvés epicentruma, olyan állapot, amelyben minden az egymás iránti kölcsönös szereteten alapszik. Amikor a szívünk kapcsolata révén eljutunk egy ilyen állapotba, nemcsak jó hangulattal gazdagodunk, és az energia új érzéseit aktiváljuk, hanem a határtalan és örök örömöt is el fogjuk érni.
Kérdés: Honnan ered leginkább az öröm: a múltból, jelenből, vagy jövőből?
Válasz: Természetesen a jelenből. Ez az érzés a legélesebb. A jövő nem más, mint az öröm megelőlegezése. Az időtartama hosszabb lehet. A múltból eredő öröm pedig bizonyos benyomást hagy, és tudássá, Resimová (azaz információs emléknyommá) alakul át.
Kérdés: Az öröm a vágy kielégülésének következménye. De maga a vágykielégülés eltörli az örömérzést, és az elillan. Hogyan érhetjük el, hogy az öröm soha ne érjen véget?
Válasz: El kell határolnunk magát az örömérzetet attól a tárgytól, ami okozta. Például, ha örömmel tölt el, hogy a gyereked folyton egyre fejlettebb állapotokat ér el, akkor ez az öröm nem tűnik el. Viszont, ha bizonyos sikereid kapcsán örülsz, ez az érzés nagyon gyorsan szerte foszlik.
Tehát, amennyiben az öröm külső forrásból származik, hosszú ideig kitart, azt mondhatnánk, hogy szinte végtelen.
Kérdés: A Kabbala Bölcsessége szerint, a nyereség illetve veszteség aszerint kerül felmérésre, hogy az ember mennyi örömöt vagy szenvedést él át. Mi az, amit nem szeretünk, vagy elkerülünk?
Válasz: Ha az ember távol akar tartani magától valamit, lehetősége van rá, hogy értékelje a közelséget, viszont, ha egyszerűen csak közel kerül valamihez, nem érzi annak különlegességét, nem érzi úgy, hogy azt felülről, a Teremtőtől kapta. Így hát minden megmozdulásunk, eléréseink, a bennünk kifejlődő spirituális lényegiség is, mind-mind emelkedésekből és zuhanásokból áll. Tisztán kell látnunk, hogy zuhanás nélkül nincs emelkedés. Olyan ingához hasonlítunk, amelyik egyik szélső ponttól a másikig mozog.
Kérdés: Honnan tudom, hogy helyes örömöt érzek, és nem azt, amely az egoizmusból származik?
Válasz: Erre fokozatosan derül fény. Előfordul, hogy az ember egy, két vagy három napig is rossz állapotban marad. Később, amikor már ez elmúlt, döbben rá az ember, hogy mindez idő alatt a Teremtő különleges uralma alatt állt, és ekkor látja meg, hogy ez milyen mértékben segített neki.
A lényeg, hogy lehajtott fejjel haladjunk keresztül ezeken az állapotokon. Ez a legáltalánosabb tanácsom bármilyen állapottal kapcsolatban. Egész idő alatt érezzük, hogy minden a Teremtőtől jön, és lehajtott fejjel haladjunk előre.
Kérdés: Hogyan győződjünk meg róla, hogy spirituális örömet élünk át? Hogy mehetünk biztosra?
Válasz: Ha az öröm pozitív tettekből fakad, vagyis az embereken keresztül kerülsz közelebb a Teremtőhöz, akkor spirituális örömről van szó.
Kérdés:Az emberek azt hiszik, joguk van az örömre, és soha nem számolnak azzal, hogy bármi rossz történhet velük.
Például, ha valaki lottószelvényt vásárol, reménykedik benne, hogy nyer, miközben az esélye, egy a millióhoz. Ennél sokkal valószínűbb, hogy ha kimegy az utcára, elüti egy autó. Mégse gondolunk erre az eshetőségre. Mi ennek az oka?
Válasz: Az embernek csak azon jár az esze, amit akar. Ezért nem gondol a halála napjára sem. Inkább az tölti ki a gondolatait, hogy milyen hasznot zsebeljen be jövője számára.
Kérdés: Így alakított ki minket a természet. Mégis, hogyan tudnánk mindennek hasznát venni?
Válasz: A jó és a rossz fogalmait a végeredmény szüli, az, hogy miként zárod le az életed. Életünk célja pedig a létezés legmagasabb szintjének, az örök és végtelen minőségeknek az elérése. Ehhez a célhoz képest viszonylagos, hogy át kell kelnünk, -az életet a haláltól elválasztó határvonalon.
Kérdés: A cél felé mozdít minket, hogy olyannyira sebezhetőek vagyunk, és elhanyagoljuk annak lehetőségét, hogy bármi rossz történhet velünk?
Válasz: Pontosan ez az, ami a haladásunkat biztosítja, és segít belátni annak szükségességét, hogy megértsük, mi végre élünk.
Kérdés:Természetünk lényege az egoizmus. Az emberiség fejlődésének során vágyunk, azaz egoizmusunk, folyamatosan nőtt.
Elég felidézni Puskin aranyhalról szóló tündérmeséjét – ami „A halász és a felesége” című Grimm mese rokona – ami a vágyak növekedését illusztrálja, és hogy a vágyak kitöltés után azonnal kiürülnek. Mi az oka, hogy a természet állandóan ebbe az állapotba juttat minket?
Válasz: Azt a célt szolgálja, hogy ki akarjuk fogni az aranyhalat, és ezer százalékig hasznot húzzunk belőle, mivel ez az a mód, ahogy az egoizmus fejlődik bennünk.
A természet rejtett ereje, az egoizmust, az ásványi, növényi, állati, de főleg az emberi szinteket a maximális kitöltés irányába hajtja. Amit elvileg persze lehetetlen elérni.
Kérdés: Tehát a kitöltés, és a vágyak, ezután bekövetkező kiürülése okozza vágyaink növekedését? Van a vágyaknak valamilyen felső korlátja?
Válasz: A vágyak határtalanok. Miért rendelkeznének korláttal? Ha valamilyen örömből tíz grammnyit akarok, és megkapom, a korlátlanság és végtelenség állapotába jutok.
Kérdés: A sok erőfeszítést igénylő vágyak kitöltése mindössze rövid ideig tart, utána eltűnnek. Főként, ha az alapvető igényekre (például: étel, szex vagy család) gondolunk. Mi a jelenség oka?
Válasz: Azt célozza, hogy tovább menjünk, és még többet érjünk el. Vágyaink megállás nélkül fejlődnek. Itt nem csak ugyanazon vágyak ismétléséről van szó. Egy kicsit mindig átalakulnak. Mindig nagyobb és nagyobb vágyat érzünk, aztán nagyobb ürességet. Ezt egy még masszívabb öröm iránti vágy, majd egy még intenzívebb ürességérzet követi.
Kérdés: Annál tovább tart ki az öröm, minél minőségibb a természete. Mondjuk egy étkezés öröme viszonylag rövid ideig tart. A hírnév okozta öröm, amit egy verseny megnyerése vagy egy koncertfellépés okoz, már akár több hétig is eltarthat. Milyen kifutása lehet ennek a növekvő tendenciának?
Válasz: Az, hogy sokat akarunk, majd végül belátjuk, hogy a vágy önmagában nem hoz kitöltöttséget, mivel a vágyat betöltő örömérzet azonnal távozik, és ürességet hagy maga után.
Kérdés: Mégis, egy jó beszélgetés a barátokkal komolyabb kitöltést eredményez, mint egy jó étkezés, vagy vásárlás. Másfelől, rengeteg magányos embert látni manapság. Miért nem ülnek le az emberek egymással, hogy csoportban beszélgessenek?
Válasz:Ugyanaz a kitöltöttség, nem okozhat mindig örömet. Nem. Az öröm természetét kizárólag a vágy, és a kitöltöttségkor fellépő érzet közötti különbség határozza meg.
Ebből az következik, hogy a vágyat, muszáj folyamatosan megújítani, és ennek megfelelően lesz a kitöltése is újszerű. Csak akkor érzünk örömöt, hogy ha a vágy, a kitöltöttség, illetve -állandóan egymást kiegészítő természetük is- dinamikus fejlődésen megy keresztül.
Mind a vágy, mind pedig a kitöltése puszta mechanikus információ. Igazából a változásukban, amikor az ember a határán van annak amit akar, és amilyen kitöltést kap, ez adja meg az öröm érzetét.
Kérdés: Tehát olyan a felépítésünk, hogy mindössze néhány pillanat erejéig örülünk bárminek?
Válasz: Nem. Az ember létezésének minden percében, öröm után kutat.
Kérdés: Mit gondol, milyen új típusú örömök jelennek meg a koronavírus utáni időszakban? Úgy tűnik, hogy az örömszerzés régebbi formái (például a kávéházi/éttermi beszélgetések vagy külföldi utazások) nagy valószínűséggel el fognak tűnni.
Válasz: Fokozatosan tűnnek el, de nem azért, mert van, vagy nincs rájuk vágyunk. A természetben olyan program fut, amely az összes örömöt fokozatosan átalakítja bennünk. Ezért van, hogy azok a fajta örömök, amiket élveztünk a XX. század folyamán, azok a XXI. században fokról-fokra megszűnnek. Milyen örömök váltják fel őket? Erre nemsokára fény derül.
Az én véleményem, hogy ilyen örömforrás lesz az egymással folytatott megfelelő kommunikáció, amelyben feltárul számunkra a létezés következő szintje, és a Felső Világ érzete elkezdi megtölteni elménket és szívünket.
Kérdés: Úgy véli, hogy a fizikai összejövetelek, a kommunikáció és kölcsönkapcsolataink mélyebb rétegeinek feltárása alkotják a legnagyobb örömöket?
Válasz: Hogy egyszerű nyelven fogalmazzak, ez pszichológiai örömszerzés. Abból fakad, hogy érezzük, miként dolgozik rajtunk a természet, hogyan lép kapcsolatba velünk, és mi milyen módon befolyásoljuk, amire ő megint csak hatást gyakorol ránk.
Kérdés: Tehát minden problémánk megoldása, az emberek közötti kapcsolat megváltoztatása? Bizonyítható ez az állítás?
Válasz: Szükségtelen bármit is bizonyítani, az élet maga fogja igazolni. De ma nem ez a helyzet? Mennyivel jobb világban élnénk, ha nem lennének, az emberek közötti problémák.
Megjegyzés: Egyfelől úgy tűnik, hogy valóban ez a helyzet. Másfelől azonban nem világos az egységbe tömörült emberek számára, hogy milyen módon lesznek képesek befolyásolni a természet alsóbb rétegeit.
A megjegyzésre Dr. Michael Laitman válasza: Ez magyarázatra szorul. Ez a magyarázat, mivel egy integrál természetben létezünk, nem is annyira bonyolult. Minden, az egész kozmosz, és mi magunk, testünk és társadalmi berendezkedésünk is a részek közötti integrál kölcsönkapcsolat elvének megfelelően, vannak elrendezve.
Az egyetlen dolog, ami kilóg ennek a globális és integrál rendszernek a kereteiből, az a többiek iránti beállítódás morális eszközével ellátott (és nem a fizikai adottságaiban értelmezett) ember.
A másokhoz való hozzáállását az „önmagán kívüliség” hangsúlyával ellátva kell, a természet rendszerébe integrálódnia.
Kérdés: Ön szerint lehetséges lesz bizonyítani, hogy amennyiben az emberek egységet alkotnak, a természet azonnal kedvező hatást gyakorol ránk, illetve vice versa, ha az egymás közötti kapcsolatot megszakítják, valamiféle kataklizmák következhetnek be? Vagy nem ennyire nyilvánvaló módon fog ez megtörténni?
Válasz: Nem ennyire nyíltan történik majd, de magyarázatainkkal felgyorsíthatjuk a folyamatot. Elvileg lehetőséget kaptunk rá. Ebben a különféle vírusok a segítségünkre lesznek.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
