spirituális szeretet

Michael Laitman, a Quorán: „ Ön szerint igaz vagy metafora Jónás és a bálna története? „

Jónás története elmagyarázza, hogy mások előnyeit a sajátunk elé kell helyeznünk.

Ez azzal kezdődik, hogy Isten küldetést ad Jónásnak, vagyis azt üzeni Ninive népének, hogy meg kell térniük gonosz útjaikról, és meg kell változtatniuk egymás iránti attitűdjüket a gyűlöletről, szeretetre.

Jónás azonban, aki elégedetlen a küldetéssel, megszökik, hajóra száll és elhajózik. Szökése vihart vált ki. A matrózok végül megértik, hogy Jónás áll a vihar mögött, és ennek következtében kilökik a fedélzetre. Az óceánban Jónást elnyeli egy bálna, három napot és három éjszakát tölt a hasában, majd kiszabadul a szárazföldre, ahol aztán Ninivebe költözik, hogy teljesítse küldetését.

Jónás története hatalmas jelentőséggel bír a zsidó nép számára, ma még inkább, mint valaha.

A zsidó népnek, Jónáshoz hasonlóan, megkerülhetetlen küldetése van. Ugyanaz a küldetés ma, mint az ókori Babilonban volt, amikor Ábrahám nemzetként egyesítette népét a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” elve alapján, ami a zsidó egység létrehozása annak érdekében, hogy példa legyen az emberiség belső pozitív kapcsolatainak, és ezzel a „Fény legyen a nemzetek számára”.

Az izraeli nemzet egyfajta átjáróként épült fel, amelyen keresztül a Szentség Szikrái az egész emberiségre, világszerte ragyognak. Ezek a szikrák naponta sokszorozódnak, ez olyan mint az, aki ad a kincstárosnak, mindaddig, amíg kellő mértékben meg nem telnek a kincstárak, vagyis addig nem fejlődnek, hogy megértsék azt a kellemességet és nyugalmat, amely mások szeretetének belső-magjában található meg. – Jehuda Ashlag (Baal HaSulam), „Az Arvut (kölcsönös garancia)”, 24. pontja.

A történelem folyamán a zsidó nép érezte, hogyan működik a köztük és más nemzetek között zajló interakció: A zsidó egység idején, például az első templom idején, a zsidók és az emberiség egyaránt boldogult; majd ezek után éppen ellenkezőleg. Azokban az időkben, amikor a zsidó nép nem tudott egységbe emelkedni a nézeteltéréseik és megosztottságuk fölött, az antiszemitizmus vetette fel a fejét és a világot különféle válságokkal együtt sújtotta.

Ahogy telik az idő, a zsidó emberek továbbra sem veszik tudomásul küldetésüket – egyesíteni („szeretni felebarátodat, mint önmagadat”) a különbségek fölött („a szeretet minden bűnt lefed”) érdekében, hogy „Fénnyé váljanak a nemzetek számára” – ők egyre inkább egy olyan súlyos helyzet felé tartanak, ahol az egység lehetetlenné válik.

A zsidó öngyűlölet megszűnik, amikor a világi, vallási, ultraortodox, Izrael-párti és Izrael-ellenes zsidók közötti megosztottság fájdalmasan nyilvánvalóvá válik. Tudtukon kívül, a zsidó nép küldetésének megvalósításának elmulasztása, az alaptalan gyűlölet, lefelé irányuló spiráljába sodorja őket, és előkészíti a hatalmas vihar feltételeit.

A holokauszt idején a Jónás-történet matrózai náciknak öltöztek; a pogromok alatt oroszként és kelet-európaiakként léptek fel; a spanyol inkvizíció során pedig katolikusok lettek.

Korszakunkban éppen most jöttünk ki az évből, amikor az Egyesült Államokban a legtöbb antiszemita bűncselekményt és fenyegetéseket regisztrálták, és egy évtizedes antiszemita normalizációval szembesülhetünk az egész világon. Miután az antiszemita bűncselekmények száma New Yorkban, 2019 végén lezárult, az érintett zsidó közösség tagjai, törvényhozók és politikusok elkezdték kifejezni, hogy New Yorkban „lassan kibomló pogrom” zajlik, és a következő holokausztra kerülhet sor Amerikában – olyan elképzelések alapján, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek az amerikai zsidókkal kapcsolatban.

Az elmúlt években az antiszemita bűncselekmények és fenyegetések hirtelen növekedése, párhuzamosan sok más probléma meredek növekedésével járt: depresszió, öngyilkosság, kábítószerrel való visszaélés, társadalmi megosztottság, terrorizmus és természeti katasztrófák, hogy csak néhányat említsünk. Minél többször tapasztalja meg az emberiség a válságokat és problémákat, annál inkább ujjal mutatnak a zsidókra, mint problémáik forrására.

A Jónás-történet leírja az antiszemitizmus gyökereit.

Jónás elmenekült a küldetés elől, amelyet kapott, leírja a zsidó nép elmenekülését szerepük elöl, ahelyett, hogy egyesülnének megosztottságuk felett és példáznák ezt az egységet az emberiség számára.

A tengerészek felismerték Jónást, mint a vihar okát, és Jónásnak a fedélzetre dobása leírja a zsidók egyre erőteljesebb hibáztatására, az emberek mindenféle problémájáért.

Eljön az idő, amikor a zsidókat ki kell dobni a fedélzetre, és be kell lépniük a bálnába, azaz komolyan át kell vizsgálni, mit jelent zsidónak lenni: Miért gyűlölik ilyen sokan a zsidókat? Továbbá, hogyan javíthatja a zsidó nép mind a saját, mind a világ helyzetét?

A kérdés csak abban rejlik, hogy a zsidó népnek mennyi szenvedést kell átélnie, amíg el nem érik ezt az önvizsgálatot: Elegendő-e az antiszemitizmus jelenlegi mennyisége ahhoz, hogy ezt az önellenőrzést ösztönözze? Vagy a zsidó nép továbbra is menekülni fog küldetése elől, és ennek a szenvedésnek a világháborúk és a holokausztok arányait is emelnie kell?

Amikor a zsidó nép beleegyezik abba, hogy elfogadja szerepét – „szereti barátját, mint önmagát”, és hogy „Fény lesz a nemzetek számára” – akkor a világ, és a világban új tendenciát tapasztalnak-e a béke, a harmónia és a boldogság, -vagyis a “bálna” iránt- aki kiviszi őket a biztonságos partra, Ninivebe.

forrás: https://laitman.com/2020/09/do-you-think-the-story-of-jonah-and-the-whale-is-true-or-a-metaphor-quora/