A jövőbeni cselekedeteinknek, és
megoldásainknak két alapvető feltételnek kell megfelelni:
Nélkülözhetetlen
legyen az életünkhöz, vagyis az élet alapvető szükségleteibe tartozzanak. Ezek
azok a dolgok, amik kényelmessé és minőségivé teszik az életünket.
Nem okozhat kárt a
többi embernek vagy a természet rendszerének.
Ezeket a feltételeket, akkor
tudjuk teljesíteni, hogyha egy új oktatási formát vezettünk be az egész társadalomban.
Amelyből megtanulhatjuk, hogyan gazdagíthatjuk az emberi kapcsolatainkat, és
hogyan változtassuk meg szemléletünket úgy, hogy a személyes haszonszerzés
helyett, inkább arra összpontosítsunk, hogy hogyan tudnánk hasznosan
hozzájárulni az egész társadalom jólétéhez.
Minél hamarabb megvalósítjuk ezt az oktatási formát, annál gyorsabban érezzük majd éltünk javulását, és egy magasabb minőségű létezés válik elérhetővé számunkra, a kijavított, kölcsönös emberi kapcsolatainkon keresztül.
Válasz: Nagyon hamar egy olyan időszakba érkezünk, amikor
sok olyan foglalkozás válik feleslegessé, ami korábban fontosnak tűnt, ahogy a
szükségleteink megváltoznak és a fejlődő technológia helyettesíti az emberi
munkaerőt.
Egy ilyen helyzetben szükségessé
válik, az alapjövedelem.
Én támogatom ezt az alapjövedelmet,
azzal a feltétellel, hogy azt nem ingyen kapják az emberek, hanem cserébe,
az emberek részt vesznek egy különleges oktatáson és különböző kölcsönös
hozzájárulásokat tesznek a társadalom irányába.
Önmagában, az alapjövedelem
anélkül, hogy valami követelményeket támasztana cserébe az emberekkel szemben,
megállítja a társadalmat. Ez egy olyan társadalmat hoz létre, amelyben az
emberek érdektelenek, közömbösek egymással, nem marad semmi motivációjuk arra,
hogy fejlődjenek, növekedjenek az életükben. Ez a közömbösség, unalom,
undor, előbb-utóbb elöntené a társadalmat, mely mindenfajta negatív
formában robbanhat ki, különböző társadalmi szakadásokhoz vezetve.
Tehát, például: Spanyolország
esetében, azt javasolnám a kormánynak, hogy olyan kurzusokat, oktatási
lehetőséget nyújtson az embereknek, amiért cserébe megkapják az alapjövedelmet.
Ezeket, a kurzusokat arra lehet
használni, hogy az embereket különböző foglalkozások, társadalmi hozzájárulások
felé vezesse. Ez javítaná a spanyol társadalmat, illetve arra is lehet
használni, hogy megtanítsa az embereknek az ország történelmét, kultúráját,
nemzetiségét, annak érdekében, hogy erősítse a lakosok ön-azonosulását az
országgal. Emellett arra is felhasználhatóak lesznek ezek a kurzusok, hogy
megtanítsák az embereknek a nemzetiség fölött, a globális egymásrautaltságot,
amelyben ma az egész világ találja magát. Azaz, hogy éljünk egy olyan
időszakban, amikor az abszolút kölcsönös felelősség, egymás figyelembevétele az
alapvetően szükségszerű ahhoz, hogy mindannyian biztonságos, nyugodt, boldog és
egészséges életet éljünk.
Míg a kurzusok ideálisan abban
segítenének, hogy bizonyos embereket, bizonyos állások, és szolgáltatások felé
terelje, amin keresztül új karriert választhassanak, ami alkalmasabb a globális
időszakra, – esetleg oktatók és instruktorok legyenek az új oktatási
rendszerben -, addig maga az oktatási folyamat mindenki számára hasznos lehet.
A legfontosabb alapötlete ennek az
oktatási folyamatnak az, hogy az emberek javítsák társadalmi kapcsolataikat
jobban, erősebben érezzék, hogy saját országukhoz, nemzetükhöz tartoznak és egy
olyan társadalmi hálózatot építsenek, amely kölcsönös felelősségre, egymás
figyelembevételére épül.
Minél több ilyen nemzeti, helyi
hálózat növekszik, annál erősebb alapokat kapunk, ahhoz, hogy abból majd egy
globális hálózatot, egy globális emberi társadalmat építsünk. Ami
megkönnyíti majd azt, hogy megoldjunk, sőt, megakadályozzunk a jövőben globális
válságokat, és megakadályozzuk a társadalmak szétesését a kölcsönös gyűlölet,
bizalmatlanság kialakulását.
Kérdés: A koronavírus egy további problémát is felszínre
hozott. Egyfelől a természet elválaszt minket egymástól. Másrészt egyre több
időt kell a szeretteinkkel töltenünk. Ennek eredménye, hogy a járvány
lezárulását követően beindultak a válások Kínában. Mit akar ezzel üzenni nekünk
a természet?
Válasz: Nem ismerem
közelről a kínai viszonyokat, így csak egyet mondhatok. A kínaiak számára
természetes, hogy napi 12 órát vagy többet dolgoztak, aztán a járvány alatt
hirtelen 24 órát kellett otthon tölteniük. Lehet, hogy ezzel a teherrel nem tudtak
megbirkózni.
A kínaiak a munka
megszállottjai. Képtelenek az európaihoz hasonló életformára. Nem tudok
elképzelni egy kínai embert, amint egész nap otthon ül, és váltogatja a
tévécsatornákat. Fontos számukra a cél, a profit. És ha mindkettő egyszer csak
eltűnt az életükből, akkor ez vagy válásokat, vagy öngyilkosságokat eredményez,
de valamelyiknek a kettő közül be kellett következnie.
Kérdés: Nem is pusztán
Kínáról beszélünk. Jó pár szociális jellegű probléma pontosan a családon belül
jön elő. A természet elkülönített minket az idegenektől, minden időnket a
szeretteinkkel töltjük, folyton csak őket látjuk. Ez talán valami célzás, hogy
először a közeli családtagokkal kell korrigálni a viszonyunkat, mivel az
könnyebb, egyszerűbb?
Válasz: Mindenekelőtt értsük
meg, mi is a tennivalónk az adott helyzetben!
A ma embere nem érti
miért vonták be a természetnek ebbe a játékába. Nincs tisztában vele, mi
történik vele, és mi a történésekkel a természet célja. Annyit lát, hogy egy jó
ideje az események egy bizonyos összefüggést követnek.
És miért éppen ezek a
történések követik egymást? Az ember értetlenül áll az események előtt. Látja,
hogy technológiai fejlődésen megyünk keresztül, és mindeközben javulnak a
családon belüli, szociális és államközi kapcsolatok. De nem áll össze neki a
természet szándéka. Nem érti, mi ez az egész, és mi célt szolgál.
A személynek nyitva kell
tartania a szemét, és informálni kell őt arról, hogy mindez a fejlődés hova
vezet minket. Hiszen ez nem csak egy kósza felfelé ívelés, amit a természet
produkál. Itt mechanikai törvényszerűségek mentén zajló fejlődés folyik. A
folyamat tervszerűen megy végbe, és lehetetlen bármely cselekedetet
végrehajtani, ha az elején nem képzeljük el azt a végállapotot, amit az adott
tett megcéloz.
Kisgyerekként ezt
gondoljuk: „Csinálok valamit, és majd elsül valahogy.” A természetben nincs
ilyen: végső célja megegyezik az őseredeti szándékkal.
A cél, hogy a természet
egésze egy integrált formát vegyen fel, ahol a kezdet, valamennyi cselekedet és
a lezárás kiegészítik egymást, és teljes mértékben egybekapcsoltak. A természet
keresi az integrálttá válás lehetőségét, azt, hogy összes része és szintje
kapcsolatban legyen egymással. Ebbe az irányba fejlődünk.
Amikor megszegjük a természet törvényét, ami mindent az egyenértékűség, integráltság és kölcsönös függőség állapota felé terel, akkor ellenünk fordul. Mindenféle vírusok bukkannak elő, felébrednek a szunnyadó vulkánok, erdőtüzek pusztítanak, hurrikánok söpörnek végig, és még sok hasonló szörnyűség üti fel a fejét.
[262716]
KabTV’ “A koronavírus megváltoztatja a valóságot” 3/19/20
Kérdés: Jól gondolom, hogy a másik megnyugtatása, és a pozitív nézetek keresése káros hatású tendencia?
Válasz: Ne nyugtassuk a másikat, hanem segítsünk neki az emelkedésben.
Miért él az ember? Mi célból szenved? Azért, hogy megfelelő módon használja fel. Olyan, mint amikor a beteg embert kezelés helyett benyugtatózzuk. És közben a betegség tovább terjed a testében.
El kell magyaráznunk az illetőnek az adott betegség természetét, a gyógymódot, és a felépüléshez vezető utat.
Mára az emberi ego olyan nagyra nőtt, hogy belsőnk és a külsődleges gesztusok igen csak különböznek egymástól. Lelkesen megrázom valaki kezét, és közben gyűlöletet érzek iránta a szívemben. A koronavírus lehetetlenné tette a fizikai érintkezést, és félreérthetetlenül rámutatott, hogy kultúránk hazugságokra épül. A járvány okán átgondolhatjuk, mit is kell kapcsolatainkban módosítani. Először is, ne tegyünk kárt egymásban, aztán pedig kerüljünk közelebb egymáshoz, mintha egyetlen lélekhez tartoznánk. A kabbala bölcsessége megtanítja, hogyan használjuk a csoportmunkát a szív megnyitására. Rajtam áll, hogy beirányozzam a szívem, és olyan erősen gondoljak valakire, hogy az a másik ezt anélkül is érezze, hogy azonos helyen tartózkodnánk.
A boldogság titka az egyszerűségben rejlik. Vagyis a világnak jelenleg nem egyszerűen az alapokhoz, hanem az egyszerű életformához kell visszatérnie. Ha a bolygónkra a magasból tudnánk rátekinteni, mint az űrhajósok, világosan meglátnánk, hogy a Föld miként burkolja be az emberiséget egy körkörös, egyszerű, megosztások nélküli módon.
A koronavírus a létezés új dimenzióiba vezet el minket. Drámai módon megváltoztatta szokásainkat, így újfajta perspektívából pillanthatjuk meg önmagunkat. Újragondolhatjuk, hogy mi az, ami felesleges, és mi az, ami valóban elengedhetetlen.
A vírus megtisztítja túlbonyolított és művi, nyakatekert és nehézkes életünket. Visszahozza a családi tűzhely melegének fontosságát. Megnő a helyes oktatás és a valódi egyszerűség jelentősége.
Életünket is egyszerű, természetközeli állapotban kezdjük. Férfi és nő együttléte során megfogan a magzat, megszületik a csecsemő, akinek a legalapvetőbb élelemre és ellátásra van szüksége. Aztán ahogy a baba nő, a fejlődés során egyre több tulajdont és figyelmet igényel.
Amikor erőnk teljében vagyunk, hajtjuk a pénzt és az élvezeteket, igyekszünk sikeres karriert befutni. Mindeközben eltékozoljuk erőnket, és a végén csak a nagy ürességet érezzük önmagunkban.
Ahogy idősebbé válunk, az egyszerűség ismét vonzani kezd bennünket. Ez nemcsak csökkenő energiánknak köszönhető, ami fiziológiai realitás. Főként az játszik benne szerepet, hogy az általunk megkonstruált luxuscikkek és a világ rafinált „beetetései” már nem szédítenek meg minket. Az ember életének ebben a szakaszában belátja, hogy minél puritánabbul rendezi be környezetét, annál több az értelem benne, és annál hasonlóbban cselekszik a természethez.
Az összetettség ellenében, a természet az egyszerűséget részesíti előnyben. Ezért történik, hogy az életet egyszerű és természetes módon kezdjük, és hasonlóan fejezzük be. Közösségi fejlődésünk a következő mintát mutatja: ahogy emberi lényként kifejlettebbé válunk, elérünk egy csúcsot, ahonnan vágyni kezdünk a simább és jelentéssel telibb életre.
Vizsgáljuk meg az idők folyamán az ember által létrehozott kultúrát – zenét, tánc- vagy képzőművészetet! Az ember mélyen fekvő érzéseinek és gondolatainak ezen kifejeződéseinek vizsgálatakor azt találjuk, hogy minden, ami inspirációval tölt el minket, minden, ami iránt csodálatot érzünk, az közel áll a természethez és viszonylagosan egyszerű. Ebbe az irányba tart az emberiség.
Miután végéhez ért a jelenlegi komplikált világkorszak, növekvő vágyat érzünk egy leegyszerűsítettebb élet iránt. Ebben sok-sok színt és ízt tapasztalhatunk meg, amelyek közül a legfontosabb a szeretet íze.
Az egyszerűség nem szükségszerűen léha, nélkülöző életmódot jelent. Inkább a természetközeliséggel való azonosulást takarja. Megérezzük azt a szerepet, amelynek betöltésére világra jöttünk, és amelyet elvár tőlünk a természet. Nem tudatos módon, mindannyian erre a kérdésre igyekszünk megfelelni. Szeretnénk fellelni az élet titkát és célját. Ez életünk legmélyebb és legalapvetőbb kihívása.
A koronavírus löketet ad belső vizsgálódásainknak. A természet nyomására alapvető kérdések kerülnek a felszínre. A vírus eltávolít minket túlzottan komplex életünktől, és a valóban lényeges szempontokat helyezi előtérbe. Ilyen a család szerepe, a megfelelő oktatás, és a mindenkiben élő igény az egyszerűségre.
Az élet rövid, és az az életmód, aminek jelenleg is a szorításában vergődünk, nem hagy időt, hogy célján töprengjünk. Ezt a lehetőséget biztosítja számunkra a koronavírus. Gondolkodásra késztet, és segít megérteni, hogyan élhetünk valódi életet, ahelyett, hogy csak vegetálunk és túlélünk. Mi a titok? Hogy megtaláljuk a kicsiny, de jelentőségteli dolgokat az életben. És ez sokkal egyszerűbb, mint amilyennek tűnik.
Kérdés: Általában három stratégiát használtak a világban a koronavírus ellen.
Az első a karantén volt, amikor gyakorlatilag mindent lezártak, és az emberek nem mehettek ki házaikból, kivéve orvoshoz vagy a szupermarketbe.
A második az úgynevezett “contact tracking” (kapcsolat követés), amikor nagy mennyiségben tesztelték a lakosságot, és különböző csoportokat feltérképezve keresték a pozitív betegeket, hogy őket aztán később elkülönítsék a tömegektől. Ez egy költséges út.
A harmadik volt az úgynevezett “közösség immunitás”, amikor csak a nagyobb rizikófaktorral rendelkező csoportokat különítették el, mint például a 65 év feletti embereket. Ettől azt várták, hogy mindenki más elkapja a vírust, és ez által egy természetes immunitást érnek majd el.
Ön szerint, mi a leghatékonyabb módszer az emberiség további fejlődéséhez?
Dr. Michael Laitman válasza: Én általánosan, abszolút mindenkit karanténba tennék, kivéve azokat, akik a szükségleteket biztosítják a közösségnek. Például, egy hónapra mindent lezárnék, és ezáltal megfigyelném az összes emberi foglalkozást, hogy mi az, amire valóban szükség van.
Például, szükség van rendőrségre, gyerekek oktatására, az étel szétosztásra stb. Ezek azok a minimális szükségletek az emberiség számára, amely a normál létezését biztosítja.
Az embereknek hozzá kell szokniuk ahhoz a tényhez, hogy csak egy minimális módon kommunikáljanak egymással és gondoskodjanak a szükséges ételt megszerzéséről, de ezen túl mással nem foglalkoznak. A gyermekek megkapják az iskolai oktatást. Az emberek ezáltal tudást szereznek arról, hogy a világ hogyan működik, és hogyan kell együttműködniük természettel. Akkor majd meglátjuk, hogy mit kell tennünk ez után, hogy vajon ki akarjuk-e terjeszteni az aktivitás körét, vagy sem. De először is szokjunk hozzá, ehhez a minimalista életmódhoz, akár egy fél évig is.
Kérdés: Tehát Ön csökkentené az önző kapcsolatokat és csak azokat a tevékenységeket hagyná meg, amelyek a fizikai test létezéséhez szükséges?
Válasz: Igen, ezt mondja Kabbala bölcselete. Ez olyan, mint ahogy az állatok soha nem fogyasztanak többet, mint szükségük van, mindig csak arról gondoskodnak, amire éppen szükségük van.
Kérdés: Akkor Ön most megállítaná azt, hogy bármilyen fölösleget termeljünk, vagy fogyasszunk?
Válasz: Nem csak most, hanem általában megállítanám. Akkor együtt újra egy csodálatos ökológiát nyernénk: a levegő, a víz, a madarak, minden rendbe jönne, és a természet újra egyensúlyba kerülne. A munkaidőnk maximum, kettő, három vagy négy óra lenne egy nap, és mindannyian boldogan élnénk. És minden, ami fölöslegesnek tűnik, azt egyszerűen el kell törölni, hiszen senkinek nem lesz rá szüksége.
Kérdés: De nem olyan egyszerű eldönteni, hogy mi az, ami felesleg. Az, ami az egyik személynek fölösleges, az lehet, hogy a másiknak szükséges.
Válasz: Ami az állati biológiai szervezetünknek felesleges, az mind szükségtelen.
Kérdés: Ki dönti mindezt el?
Válasz: Döntsük el közösen. Hogy ha valakinek sportolnia kell, akkor kocogjon a parkban. Ez nem probléma. De mi az értelme annak, hogy repülőkkel repülünk a világ egyik helyéről a másikra, mintha mindenki megőrült volna?
Kérdés: Mi a probléma az utazással? Például én szeretek szépen felöltözni, szeretek színházba járni. Akkor most honnan tudjam, hogy ez fölösleges vagy sem az ön szempontjából?
Válasz: Itt egy nagyon világos, logikus vonalat kell húznunk, amit mindenki megért. Például a színház esetében, hogyha színház, akkor mondjuk, hogy az legyen a ” La Scala ” Milánóban. De akkor most mi van, akkor repüljek Olaszországba. De ott koronavírus van, akkor most mit csináljak? Ezáltal korlátozzuk az emberi életet, egy normális, logikus és értelmes keretek közé. Hogyan? Mi miért létezünk? Ezt a kérdést kell először is meg válaszolnunk.
Kérdés: Azaz, hogy mi az, ami fölösleges és mi az, ami nem, ezt egy magasabb cél szempontjából fogjuk majd eldönteni?
Válasz: Miért létezünk? Csak azért, hogy megnézünk egy jó mozit, hogy elmenjünk színházba, vagy valami kellemes zenét hallgassunk, vagy együtt vacsorázzunk a barátokkal, csak együnk és igyunk? Ez mind csodálatos, de hogyha az életünket csak ezzel töltjük meg, akkor nulla eredménnyel fog zárulni.
Ezen az életen túl még nagyon sok minden létezik. Először is fedezzük fel, hogy mi az, ami még létezik ezen az életen túl. Én ezt tenném. Az a tény, hogy kitölthetem ezt az életet mindenfajta érdekes dologgal, amit egyelőre megértek, és amit már átéltem. Ez rendben van. De most, el kell gondolkodnom azon, hogy mi van még ezen túl. És amennyiben ez így van, akkor hogyan folytassam tovább, minek az érdekében?
Kommentár: Valóban érdemes figyelembe venni az életet a halál után, hogy hogyan tudunk még most felkészülni rá, amíg ebben testben létezünk.
Dr. Michael Laitman: Nem kell erre felkészülni, ezt már most kell látnom! “Fedezd fel a jövő világodat még ebben az életben.” Ez az, amit pontosan a Kabbala tudománya tanít nekünk. Amikor már egy tiszta képet látsz magad előtt, a jövő életeddel kapcsolatban, akkor majd eldöntheted, hogy mivel akarod kitölteni ezt az életet.
Izraelt hívják úgy „Én a fej vagyok” (Li Rosh) és ezért önmaga korrekciójával, korrigálja a közös lélek egész testét, azaz az összes többi nemzetet. A fő cél a test korrigálása. A test nem tudja önmagát korrigálni, csak Izrael, a fej korrekciójával. Izrael spirituális teste, csak a világ nemzeteivel való kapcsolat céljából létezik. Természetesen itt nem anyagi testről beszélünk.
Ha egy ember úgy dönt,
hogy böjtöl, akkor a test szenved, annak ellenére, hogy a fej hozta meg a
döntést. A test nem érti, hogy miért kell szenvednie; hiszen ő nem döntött
semmiben, és ezért zavarban van. Így szenvednek a világ nemzetei mindenféle
problémáktól, az éghajlati anomáliáktól és egyéb más hátrányoktól, és nem értik
mivel érdemelték ki mindezt. Végül is ők nem döntenek semmiben, és nem képesek
befolyásolni ezeket a jelenségeket.
Azonban ösztönösen
érzik, hogy Izrael felelős ezekért, a döntésekért. Ennek a fejnek a helytelen
és romlott viselkedése miatt szenved a test. Maga a fej is szenved, de nem
annyira, mint a test. Millió és millió ember él a világon, akik szenvednek,
éhen halnak, mindenféle betegségekben megbetegednek, és ki a hibás? Valójában Izrael a hibás. Ezért a test
természetes reakciója a ösztönös gyűlölet.
Ez olyan, mint amikor
egy testet arra kényszerítenek, hogy éhségsztrájkoljon, olyan célból melyet nem
ismer és nem is ért vele egyet. A fej úgy döntött, hogy most éhezni fog, és
ezért a test szenved. A test nem hoz döntéseket; nincs feje, csak gyomra,
melyet meg kell töltenie. A testnek ki kell tölteni az edényét, de úgy érzi,
ezt nem szabad megtennie, ezért a gyomra üres marad. Ezért a test gyűlöli a
fejet, anélkül hogy értené miért történik mindez.
A test nem érti és nem tud dönteni és nem is tudja elfogadni a megszorítást, mivel szüksége van a kitöltésre. A fej nem biztosítja a kitöltést, ezért a test átkozza a fejet. Itt csak egy megoldás van: a fejnek helyesen kell viselkednie, és a testet magához kell tapasztani. Amikor eggyé válnak, a test meg fogja érteni, hogy a böjt és minden más cselekedet, az egész test és a Teremtő nevének szolgáltában van.
Mindenek előtt a fejet
kell megerősíteni, hogy egység legyen benne: helyes gondolatok és jó döntések.
Ezt követően a fej a testtel, a Felső, azaz a Teremtő vágya szerint fog
viselkedni: magához kapcsolja a testet, és egy egységes szervezetként fognak
együtt működni teljes nagyságukban.
Izraelnek egyesítenie
kell a szándékait ahhoz, hogy a Felső Erő a testhez kapcsolódjon, a világ
nemzeteihez és ez által korrigálódjon. Ebből a célból létezünk. Csak adapter
vagyunk, egy összekötő csatorna a Teremtő és a világ nemzetei között.
A világban lévő összes
gonosz annak a következménye, hogy a fej helytelenül van elrendezve. Minden jó,
ami még létezik a világon az a Teremtőtől érkezik hozzánk, előlegként. Izrael a
romlott fej a Teremtő és a világ nemzetei között. Ezért csapásokat kapunk mind
a Teremtőtől, mind pedig a világ nemzeteitől. A világ nemzeteinek tudnia kell
Izrael népének küldetéséről, hogy célzottan tudjon minket ösztönözni.
Meg kell értenünk, hogy
mitől függ a korrekció, és hogy miért utalják Izraelt. Baal Hasulam
elmagyarázza, hogy ennek az ismeretnek a terjesztése a világ nemzetei számára,
meg kell hogy előzze a korrekciót.
Akárcsak a Fáraó
példájában, aki tudott Izrael népének rendeltetéséről és megengedte nekik, hogy
elmenjenek. Ezután a világ nemzeteinek
nyomása konstruktívvá válik, és együtt fogunk dolgozni. (kiegészítés a szerk.: mindenkinek a világon fel kell
ismernie Izrael szerepét, /akárcsak a Fáraó, aki ugyancsak felismerte Izrael küldetését
és együtt működött végül velük,/ és ezután fog együttműködni a fej és a test)
Az antiszemitizmus mintegy 4000 évvel ezelőtt
alakult ki az ókori Babilonban, a zsidó nép megjelenésével együtt.
Hasonlóképpen, az antiszemitizmusnak nincsen olyan oka, amely a politikai
baloldalról, akár a jobboldalról származik, mivel mindkettő maga az
antiszemitizmus jelenségének fő okaiból ered.
A zsidó nép iránti gyűlölet a történelem során
rendszeresen visszatérő jelenség volt, az ókori Babilonban kezdődött, majd
számos további módon történt annak a bemutatása, hogy hogyan jelenik meg
egy-egy adott politikai nézőpontból.
Mi történt az ősi Babilonban?
Ez az időszak nagy társadalmi zavargások ideje
volt, amikor Bábel-tornya összedőlt, amikor is az babilóniaiak megérezték az
emberi ego kitörését (öncélú vágyak megjelenése) és abbahagyták egymás
megértését.
Ennek az időnek köszönhetően, megjelent egy
babilóniai pap, Ábrahám, aki felfedte az emberiséget megosztó hajlamok felé
való emelkedés módját, azért hogy feltárja a természet egységes és egyetlen
erejét. Ő tanította és terjesztette a megosztottság feletti egyesülés módszerét
mindenki számára, akit érdekelt ez a dolog.
Ábrahám a köré összegyűlt embereket „Izrael
népének” nevezte: „Israel” szó a „Yashar Kel” szóból származik, ami „Egyenesen
a természet egységes erejére, azaz a Teremtő felé irányul” jelent. (A Gematria
szerint a „természet” és a „Teremtő” egy és ugyanaz.)
Alapvetően Ábrahám megmutatta az embereknek, a
természet egységes erejének felfedezéséhez vezető utat, vagyis a „Szeresd
felebarátodat, mint magadat” és a „szeretet lefed minden bűnt”.
Miután elértek egy újfajta kapcsolatot az akkor
társadalmi megosztottság felett, a csoport, amely összegyűlt Ábrahám körül, az
ego további növekedését nem tudta elviselni az elkövetkező 200 évben, ezért
szétszakad az egységük.
Ez az időszak a „Templomok pusztulása” néven
vált ismertté.
Az ego akkorára nőtt azokban az időkben, hogy
újra megosztotta ezeket, az embereket, mivel ezt már képtelenek voltak legyőzni
a pozitív kapcsolatokkal.
Az egymás iránti gyűlöletük már akkorára
növekedett, hogy Rabbi Akiva, aki Izrael népének a vezetője volt a második
templom pusztulása idején, megkérte az embereket, hogy vessenek végett a
gyűlöletnek. Ezt a hívást már senki nem hallotta meg, ennek következtében
Izrael népe szétszóródott.
A szétszóródás óta Izrael népe a száműzetés
idejét éli.
Izrael népének nincs biológiai kapcsolata. Ők
egy ideológiai kapcsolat útján jöttek létre, azokból az emberekből alakultak,
akik felismerték a „szeresd felebarátodat, mint magadat” és a „szeretet lefed
minden bűnt” az akkori társadalmi megosztottság felett. Anélkül, hogy megtartják ezt az ideológiai
kapcsolatot egymás között, semmi más érezés nem köti őket össze.
Ha azonban, más nemzetek gyűlőik őket, akkor
összegyűlnek. Illetve az ellenkezője, ha más nemzetek nem gyűlölik őket, akkor
tovább szóródnak a világ minden részére.
Napjainkban az ego hatalmas méreteket ölt. Ez a gyűlölet áll a társadalmakban, a nemzetekben
és a nemzetek közötti megosztottságban, és ez az egyre növekvő érdekcsoportok,
pártok és frakciók formájában fejeződik ki.
A társadalmi megosztottság fokozódásával, a
világ nemzeteinek egyre növekvő igénye az egység után, Izrael népe iránti
gyűlöletben fejeződik ki.
Ez a felbukkanó gyűlölet, miért éppen
kifejezetten Izrael népére irányul?
Ez természetesen és jogosan kerül a felszínre,
miután mi már egyszer elértük az egységnek az emelkedett állapotát, a
megosztottság felett. Veleszületetten tudjuk azt a módszert, hogy hogyan
vagyunk képesek egyesülni, és ezáltal lenyugtatni a világban lévő
feszültségeket.
Mivel mi még nem valósítjuk meg az egyesülés
ezen módszerét, ezzel megakadályozzuk az egység terjedését a többi nemzetben.
Ők érzik ennek a hiányát. Az egyre növekvő társadalmi megosztottságok miatt, az
egész bolygónkat beburkoló válság, tovább fokozza a gyűlöletet és a
vádaskodást, amely Izrael népére esik.
Az izraelieknek van még itt egy további
problémája, mivel nem tudják, mit nem hoznak el a világnak, ezért az
antiszemita érzelmek növekednek, és sem az antiszemiták sem a zsidók nem tudják
hogyan mutassanak rá a jelenség alapvető okára.
Ők gyűlöletük igazolására, a baloldali vagy
jobboldali politikai nézetekre mutatnak, vagy Izrael államnak Palesztinát való
elnyomására, vagy a zsidók aránytalan befolyására a kormányokban illetve a
pénzügyi szektorban. De maga a gyűlölet
érzése megelőzi az érvelést, amibe öltöztetik.
Ha továbbiakban így fejlődünk, anélkül, hogy
megadnánk a módszert a gyűlölet feletti egyesítésre, akkor egy újabb holokauszt
felé haladunk, amely nem csak Európában, hanem világszerte meg fog történni.
Ma dönthetünk úgy, hogy az antiszemitizmus
irányadó, negatív formáját kicseréljük egy új, pozitív egyesülési formára a
különbségeink felett.
Annak megvalósításával, hogy összekapcsoljuk
magunkat és az összes embert a világon, új érzékeléseket és felfogásokat
nyitnánk meg a bennünk lévő valóságról. És ezzel párhuzamosan harmóniát, békét
és boldogságot hoznánk erre a világra. Ha azonban ezt nem sikerül
megvalósítanunk, akkor a tovább növekvő antiszemitizmust fogjuk megtapasztalni.
Remélem, hogy elkezdjük felismerni a kezünkben
lévő rendkívül értékes kincset: egy módszert az egész emberiség egyesítésére és
egységessé tételére.
Kérdés: A spirituális fejlődésnek számos módszere létezik,
amik látszólag ugyanarról beszélnek, azonban a Teremtő elérésének módjában
eltérnek egymástól. Vajon minden nemzetnek rendelkeznie kell egy saját
módszerrel a Felső Erő elérésére?
Válasz: Egy így van, mert a Teremtő elérése csak az egoizmus
lenullázásával és kizárásával lehetséges, mert ez az, ami elválasztja az embert
a Teremtőtől. Ez a munka valóban az ember természetén függ. Az egoizmus teljes lenullázásának alapvető
módszerét, Izrael módszerének hívták, melyet Ábrahám kapott. Vannak módszerek, melyeket ajándékként adott a
világ hetven nemzetének, akik akkoriban az ősi Babilonban éltek.
Az elv ugyan az: le kell nullázni az egoizmust.
Ezzel a lenullázással, az ember elkezdi érezni a Felső Erőt. Minden nemzetnek
meg van a saját, rá jellemző egoizmusa, ezért a lenullázás módszerei is
különbözőek. A Kabbala módszerét bárki használhatja, mint az alapvető módszert,
ami mindenkin tud segíteni. A Kabbala
tudománya széles, megbízható út, amely mindenki számára készen áll. Más
nemzetek használhatják a saját módszereiket, de különbség van abban, hogy
milyen spirituális elérésekhez tudnak elérni ezen az úton.
Nem szükséges hogy mindenki a Kabbala
Bölcsességének módszerét tanulmányozza, mert nem annak érdekében tanulunk, hogy
tudásra tegyünk szert, hanem annak érdekében, hogy vonzzuk a reformáló fényt. Az egó lenullázására több módszer is létezik.
Például, tudok olyan esetről, hogy valakinek valami nagy szenvedésben, annyira
megsemmisült az egója, hogy egy bizonyos érzékelést kapott a Teremtőről. A
Kabbala olyan, mint egy főút, de mellette számtalan út létezik, amik különböző
lelkeknek szólnak.
Ha nem gondolok magamra, akkor képes vagyok a
Termetőre gondolni. A világon nem lehet
két úr: vagy én vagyok, vagy a Teremtő. Nem érdekel önmagam, csak az, hogyan
lehet nem leválni arról a gondolatról, hogy a Teremtő formál engem minden
pillanatban, hogy megvalósítsa a teremtés gondolatát.
Én eljárok dolgozni, gondoskodom a családról, végig
gondolom, hogyan lehet biztonságosan átkelni egy úton, de ugyanakkor szeretném
azt érezni, hogy a Teremtő minden pillanatot és minden helyzetet hogyan
rendezett el nekem. Ez jelenti, azt hogy
nem gondolok magamra, mert hiszem, hogy mindent a Teremtő készít elő nekem, nem
pedig én rendezem el a dolgokat.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
