Tóra

 Kérdés:

Egy ideje már olvasom az Ön könyveit. Keresztény családban nőttem fel, de általában kérdéseim megválaszolatlanok maradtak. Ön többször is említette, hogy a Bibliát nem kell, hogy szó szerint vegyük, mivel az allegórikusan lett megírva. Ebben már biztos voltam jóval előtte is. De miért használja a Biblia az áldozat elképzelését a bűnnel kapcsolatban? Miért van szükség a bűn felajánlásának parancsolataira, beleértve a kereszténység legfontosabb alapgondolatát, hogy Krisztus saját magát áldozta fel az emberiség bűneiért?

Válaszom:

Az egész Biblia csak arról beszél, hogyan korrigáljuk az ember önzőségét annak érdekében, hogy teljes hasonlóságot érjünk el a Teremtővel. Amikor a Bibilia az összes lehetséges bűnröl beszél, akkor az emberi önzőség felfedéséről beszél.

Mindez azt jelenti, hogy amikor a személy felfedezi saját önzőségét, magát bűnösnek érzi, mivel a többieket a saját céljaira használja ki. Azonban a Biblia (a Tóra) megoldást is javasol, elmagyarázva nekünk hogyan is korrigáljuk önzőségünket. Elmagyarázza az egó különböző szintjeit (kövületi, növényi, állati és emberi), és annak módszerét, hogy mindezt hogyan vagyunk képesek korrigálni. Pontosabban elmagyarázza, hogyan korrigáljuk szándékunkat a “saját magam számára” irányból a “mások számára” irányába.

 Kérdés:

Fel tudná eleveníteni a történetet az egyik nagy Kabbalista diákjáról, aki a többi diákot szolgálta a tanulószoba felkészítésével, annak tisztításával, és azzal, hogy kávét és ételt szolgált fel nekik, és hogy ezáltal mindegyikük közül a legmagasabb spirituális tudáshoz jutott?

Válaszom:

Ez a történet Józsuéról szól, aki Mózest segítette diákjainak tanításában, azáltal, hogy felkészítette a tanulóhelységet, és a megfelelő körülményeket megteremtette. Azáltal, hogy segítette Tanárát, kiérdemelte, hogy annak utódja lett, és nemzetének spirituális vezetője.

 Kérdés:

Miért ad igazságot a Tóra Jákobnak, amikor hazudik Ézsaunak? Ézsau tárt karokal várja Jákobot, de ő elfordul tőle és megpróbálja ajándékokkal kifizetni.

Válaszom:

A Tóra a személy korrekciójáról szól, amelynek a végén hasonlóvá válik a Teremtőhöz. Jákob az adakozás iránti szándékot jelképezi, míg Ézsau képviseli a megszerzés iránti vágyat, az önzőséget. Ézsau nem érti, hogy mindig üres marad, mivel szándéka csak “saját magáért” szól, és amennyiben azt a “másokért” történő szándékra változtatná, azonnal megtelne a Felső örökös kielégüléssel, a Fénnyel. Ez az, amit az önzőség nem képes megérteni és ezért van az, hogy a személynek meg kell azt tévesztenie. Be kell csapnia az önzőséget, hogy az közreműködjön a spirituális fejlődésben, azáltal, hogy azt mondja neki, hogy ezzel elkerülheti a szenvedést, és kielégülést kaphat a spiritualitás által.

Ily módon az önzőség segít nekünk a kabbala tanulásában, mivel kielégülést vár tőle. Először Lo Lishma tanulunk, azaz a saját célunk érdekében. Azonban a tanulás folyamata alatt a barátokkal való kapcsolat által, és a Felső Fény által a személy elkezdi kevésbé értékelni a saját maga számára való megszerzést, és egyre többre értékeli az adakozás szándékát   a mások érdekében és a Teremtő érdekében.

Mindez a Fény hatása alatt történik. És amikor valaki megváltoztatja a szándékát, elkezdheti önzőségét (Ézsau) arra használni, hogy az adakozás érdekében szerezzen meg. Így történik az, hogy örökös, tökéletes kielégüléshez jutunk. Ez a folyamat hasonló ahhoz, amikor egy gyerekeket cselekkel vesszük rá, hogy tanuljon, és lassan megérti, hogy mindez az ő érdekében történik. Pontosan ilyen módon játszadozik a Teremtő mindegyikünkkel.

KA