Jákob és Ézsau története megtanítja nekünk, hogyan csapjuk be az önzőségünket
Kérdés:
Miért ad igazságot a Tóra Jákobnak, amikor hazudik Ézsaunak? Ézsau tárt karokal várja Jákobot, de ő elfordul tőle és megpróbálja ajándékokkal kifizetni.
Válaszom:
A Tóra a személy korrekciójáról szól, amelynek a végén hasonlóvá válik a Teremtőhöz. Jákob az adakozás iránti szándékot jelképezi, míg Ézsau képviseli a megszerzés iránti vágyat, az önzőséget. Ézsau nem érti, hogy mindig üres marad, mivel szándéka csak “saját magáért” szól, és amennyiben azt a “másokért” történő szándékra változtatná, azonnal megtelne a Felső örökös kielégüléssel, a Fénnyel. Ez az, amit az önzőség nem képes megérteni és ezért van az, hogy a személynek meg kell azt tévesztenie. Be kell csapnia az önzőséget, hogy az közreműködjön a spirituális fejlődésben, azáltal, hogy azt mondja neki, hogy ezzel elkerülheti a szenvedést, és kielégülést kaphat a spiritualitás által.
Ily módon az önzőség segít nekünk a kabbala tanulásában, mivel kielégülést vár tőle. Először Lo Lishma tanulunk, azaz a saját célunk érdekében. Azonban a tanulás folyamata alatt a barátokkal való kapcsolat által, és a Felső Fény által a személy elkezdi kevésbé értékelni a saját maga számára való megszerzést, és egyre többre értékeli az adakozás szándékát a mások érdekében és a Teremtő érdekében.
Mindez a Fény hatása alatt történik. És amikor valaki megváltoztatja a szándékát, elkezdheti önzőségét (Ézsau) arra használni, hogy az adakozás érdekében szerezzen meg. Így történik az, hogy örökös, tökéletes kielégüléshez jutunk. Ez a folyamat hasonló ahhoz, amikor egy gyerekeket cselekkel vesszük rá, hogy tanuljon, és lassan megérti, hogy mindez az ő érdekében történik. Pontosan ilyen módon játszadozik a Teremtő mindegyikünkkel.
KA
