Tóra

Kérdés:

Mi is a “Tóra/Tan”?

Válasz:

A Tan – a Tóra az az erő, ami kijavít minket és egyesít és különféle megjelenésekben reánk száll. Ez az erő tudja nekünk a rossz felismerését és kijavítását elhozni, a jóval való egységet, és a kapcsolati modelleket, amit Tórának neveznek. Vagyis a Tóra/Tan az az egész javítási rendszer.

A Zeir Anpin az Acilut világában szintén hívható Tóra néven, mert ez az a modell, rendszer ami szerint magamat át akarom alakítani. Ezt úgy teszem, hogy az Acilut világának Malkutjába “gyűjtöm” az összes lelket, hogy a köztük lévő kapcsolat legyen egyenértékű az Acilut Világának Zeir Anpinjával.  Ez esetben minden Acilut-beli Malkutba bekapcsolt lélek egyesül és rákapcsolódik (zivug-ban, egyesülésben, párzásban) az Acilut Zeir Anpinjával, azaz a  Teremtővel. Így tárjuk fel a kapcsolatot és az egybetapadást köztünk.

Mindennek folyamata indul és végződik az Acilut ZoN-jában (Zeir Anpin és Nukva). A Malkut az Acilut világában hét állapoton megy át, mire eljut a Zeir Anpin-ig s teljesen azonos formájúan működésbe lép. A  Kijavítás Végén (Gmar Tikkun), két nagy fénnyé válnak. tehát az Acilut világa Zeir Anpin-je, amit tekinthetünk “Tórának” vagy “teremtőnek” számunkra modell: a szerkezete, az ereje, a hatása által.

Ami minket illet, mindenekelőtt, vágynunk kell az egymáshoz-kapcsolódásra a sötétségben, és rá kell jönnünk, hogy szükségünk van a segítségére. Amikor kitartóan igyekezve egyesülni, észrevesszük, hogy képtelenek vagyunk rá, mint a kisgyerek, sírva fakadunk, és kijavítást és példát kérünk tőle. Ennek jutalmaként a Felső majd ad nekünk egy modellt és erőt az egyesülésre.

Azonban a kérésünk, a követelésünk kizárólag az egymáshoz-kapcsolódásra tett erőfeszítéseinkből kell eredjen. Másképp nem kapunk jutalmul Fényt, hiszen nem az Acilut-világbeli Malkut és Zeir Anpin egyesülésében létezünk és nem vagyunk a Malkutban.

A Malkut csak az egyesülést érzékeli. Addig még lejjebb vagyunk, a három világban, melynek neve: BJA (Berija, Jecira, Asszija). Csak az egymáshoz-kapcsolódás  vágyai emelkednek fel a Malkuthoz, hogy feltárják a Teremtőt és elérjék az adás tulajdonságát.

kgy

Kérdés:

Hogyan ismerjük fel Mózest magunkban?

Válaszom:

Mózes egy emberen belül a legközelebbi pont a Teremtőhöz, vagy a kapcsolódási pont a Teremtőhöz. Ha az ember a korrekt módon halad előre, gondot visel rá és megvédi ezt a pontot, mintha ez a legprecízebb ékszere lenne.  Minden esetre, ez összeköti őt a Teremtővel.

“Mózes” az a minőség, ami legközelebb van a spirituális világhoz, Minden más pont csak néha igyekszik a spiritualitáshoz, bizonyos feltételek mellett, Arviut ( a vágy erőssége) különböző szintjein, változó okoknak köszönhetően, ahol Mózes egy személyben a célnak van szentelve.

Egy rövid összefoglaló a “Chukat,” heti Tóra adagnak,7. rész: És akkor a nép elkezd panaszkodni, hogy miért rakták ki őket Egyiptomból. Viszonzásul a Teremtő  kígyókat küld, akik sokakat megölnek, és akkor a nép kéri Mózest, hogy imádkozzon a szenvedés megszüntetésért.  Mózes imádkozik ezért, és utasításokat kap, hogy hogyan jöjjenek ki ebből a szituációból, a „bronzkígyó” segítségével.

A teljes spirituális úton keresztül az ember összezavarodik a sok kérdés miatt, és nem tudja mit tegyen. Meghajlik a terhelés alatt, kideríti a „mérges kígyók” megjelenését, és vágyik az élvezetre, ami bele van csepegtetve a teremtés megalapozásába. Mindazonáltal látszólag létrehozva egy „bronzkígyót” , az ember segíthet magán. Kezdi érteni és érezni, hogy minden,, amit felfog nem igazán él, hanem lényegében egy „szobor”.

Ha a kígyók kívülről jönnek, a Felső erő manifesztációjának tűnnek. Amikor az ember megpróbálja saját maga által létrehozni, akkor világossá válik számára, hogy semmi dolga a Felső Erővel, hanem ők a saját képzeletük termékei ők, és úgy kerülnek elő, mint ostoba akadályok az úton. Ez azért van, mert Mózes amilyen hamar lehet, épített egy bronzkígyót, a probléma megoldódott, és Izrael népe többé nem volt bajban.

Ez az egyik mód, amit a Tóra használ, hogy elmagyarázza nekünk, hogy hogyan védjük és korrigáljuk magunkat. A „bronzkígyó” az egy szélsőségesen érdekes módszer, hogy félre tegyük „gonosz vágyainkat” (egoizmusunkat). Felépítjük saját ellenkezésünket, hogy képessé tegyük magunkat arra, hogy elismerjük, hogy ez csak illúzió. Te elmondhatod a különbséget, mert te vagy az, aki felépíti a „bálványt”.  Hívjad „elfoglaltsági terápiának”, ha akarod. Ez az, ahogy az ember  felszabadítja magát a problémából, amit a kígyó vált ki belőle. Ez anélkül megy, hogy kimondanánk, hogy minden ilyen akció belső akció.

Komment:

Egyrészt azt mondják, ne készíts bálványt, de ebben a szituációban a Teremtő az, aki elrendeli Mózesnak, hogy építsen egy bálványt.

Válaszom:

Ez korrekt. Néha úgy kell viselkednünk, ahogyan ezt a gyerekeinkkel tesszük, Hogy leküzdjük a félelmüket, szándékosan arra késztetjük őket, hogy megtegyék, amitől félnek: “Menj közelebb ehhez a kutyához, és láthatod, hogy nem bánt téged”

Megnézed a képeket, és arra gondolsz, hogy ezeket a Teremtő küldte neked, és hogy a „kígyó” a Felső Erő manifesztációja, amelyik kontrollál téged. De a Teremtő azt mondja: “Nem, tedd ugyanazt a dolgot, és meglátod, hogy te képzeled ezt csak el, te rajzolod fel a képét ennek a kígyónak. Valóban nincs semmi ott, csak neked tűnik úgy, hogy ott van.

Ha te csinálsz egy „bálványt” láthatod, hogy üres, hogy ez a „mérges kígyó”, amelyik jön és megijeszt, nem tartalmaz semmi mást, csak azt, amit te raktál bele. Te alkottad őt, nem a Felső Erő. Építsd meg és látni fogod, hogy ez igaz.  Egy „bronzkígyó” egy kép, amely megengedi nekünk, hogy egoista vágyainkat korrekten kezeljük.

A rövid összefoglalója a heti Tórának, a “Chukat,” 1. része: Izrael nemzetsége folyamatosan vándorol a sivatagban, és megy a Kadeshoz, amely a Tzin sivatagban helyezkedik el, ahol a nép elkezd panaszkodni a víz hiánya miatt. Mózes és Áron a Teremtőhöz fordulnak tanácsért, és Ő azt mondja nekik, kérjenek a sziklától vizet, az egész közösség szeme láttára. Azonban a sziklák megkérése helyett, rásújtottak azokra. Ez feldühítette a Teremtőt, és arra ítélte őket, hogy a sivatagban haljanak meg, és nem azok között, akik bevezetik a nemzetet Israel földjére.

A hozzám intézett kérdés: Ha a Teremtő adja a szívben lévő pontot, és ő maga vezet át bennünket Önmagához, akkor hogy lehet dühös ránk?

A válaszom: Természetesen a Teremtő teremt minden problémát a számunkra, az első pillanattól. Az utunk minden lépésen nehézségeket támaszt, senki más nem tesz ilyet. A legkegyetlenebb módon, először eljátssza a gonoszt, majd sikolt és megbüntet bennünket, aztán később javaslatot tesz: “OK, csináld másképpen, és akkor jobb lesz neked” Azonban, mivel mi egy „jobb” állapotba kerülünk, a Teremtő még egyszer megismételi velünk az egészet, úgy, hogy sokkal rosszabb legyen nekünk, majd megint megbüntet bennünket.

Miért lesz dühös ránk? Ez a korrekció haragja. A személy, a Teremtő viselkedését önmagán belül érzékeli, ez az a mód, ahogy mi el vagyunk rendezve. Nem tudjuk összefüggésbe hozni, ezt az érzést a Felső Erővel, és azzal, ami bennünk zajlik. Mindezeken túl, azonban semmi nem történik a Teremtőben, Ő abszolút nyugalomban van.

Azonban mivel mi még nem létezünk a teljes korrigált állapotunkban, a valóságunk szétválik, „én” és „minden, ami rajtam kívül van”, „én, és a körülöttem lévő világ” „a spirituális világ” és „én”, vagy a „Teremtő” és „én” állapotokra. Bár mindent, ami láthatólag külső a számomra, lényegében így is élek meg, idővel csak úgy fog tűnni, mintha ezek a dolgok rajtam kívül lennének.

Ezért a Teremtő viselkedése, amely különböző formákban mutatja meg magát nekem, és valóban az egyetlen módja annak, hogy képet alkossak Róla, a saját minőségeimen keresztül lehetséges. Ha korrigálom magamat, látni fogom, hogy a szeretet, a feltétel nélküli szeretet, a Teremtőtől jön. Azonban a külső vágyaim nem korrigáltak, ezek a vágyak elvisznek engem vagy egy gonosz világ, vagy egy gonosz Teremtő érzékelésébe.

kn

A hozzám intézett kérdés:

Mit jelent „elfoglalva lenni az autentikus Torával”?

Válaszom:

Ahogy Baal HaSulam írja, a gyakorlati Kabbala azt jelenti, ha megvalósítja valaki önmagában, akkor meg is tapasztalja. to A Fénynek a neve, ami korrigál bennünket, Torah. Ez szemben van velem, messziről ragyog a Reshimomra (a spirituális információs gén). Én az előző generáción fejlődtem ki, a Reshimok láncolatának megfelelően, megérkezem ahhoz a Reshimohoz, amit úgy nevezünk, a szívben levő pont.” Ez a Fény hatására felébred, és egy érzést ad nekem, hogy van valamilyen magasabb, mint az élet, amely vezet engem a testemben.

Minden munkát a reformáló fény végez. Ez a Fény, ami felébreszt engem. Kezdetben, a Fény fejleszt engem, az állati szinten. Azonban most itt az idő, emberré válni..

Én, magam, nem vagyok képes cselekdni, tehát kérem a lelkek rendszerét (a Kabbalista csoportot) és ebből megkapom, többlet odafigyelést a Teremtőtől, és ettől én is elkezdem érezni a Teremtő fontosságát, és a saját lényegtelenségemet. A különbség a személy és a többiek között, egy kiegészítő vágyat teremt, aminek a neve: MAN (imádkozó). Felemelkedem ehhez a  MAN-hoz. Alapvetően a munkám főleg ebben rejlik. Amikor én felemelkedem a MAN-hoz, a vágy eléri a Teremtőt, az ereje 10-szer nagyobb, mint a kezdetekben volt a szívben levő pontomban, akkor megcsináltam a munkám.

Azonban ez még nem a „Torah tanulmányozása”, vagy a Tórával való foglalkozás”. Eddig mind ez csak előkészítés. De most a Fény elkezd illuminálni rajtam, nagy erővel. Ez most a körülölelő Fény – 2.  Ez különböző módon ragyog rajtam, egyenes vonalban, a vágyódásom fokának megfelelően.

A Teremtő fontosságának érzékelését, Keter-nek nevezünk, a saját lényegtelenségünket  Malchutnak. Ez azt jelenti, cselekvő vagyok, egyezésben a Teremtő elérésének céljával, a vágyaim egy vonalba való elrendezése által. A két legtávolabbi pontja a Keter és a Malchut. A Teremtő és az adakozás fent van, és a kapni akarás alul.

Most, a Fény jön hozzám, egy különböző, direkt formában, és elkezdi összehasonlítani a tulajdonságaimat. Ez megmutatja nekem, a bennem kialakuló rend által, mi az ami jobban, és mi az, ami kevéssé fontos saját magamban. Ez a Körülölelő Fény – 2 elrendezett formájú,  és egyezésben ezzel az elrendezéssel, elkezd engem reformálni. Ez jelenti azt, hogy „Tanulmányozom a Torát”, mivel az tanulmányozom, mit változtat meg a Körülölelő Fény bennem.

A hozzám intézett kérdés:

Ha csak a Kabbala szükséges a lélek korrekciójához, miért készítettetek a múlt bölcsei annyi kommentárt a Torához, Mishnához és a Talmudhoz? Hogyan segít mindez?

A válasz:

Ha, több éves Kabbala tanulás után, eléri a korrekciót – ami az adakozás érdekében történik, (Lishma) – ön képes lesz kinyitni a Talmudot, és élvezni azt.  Elkezdi megérteni az összes leírt törvényt egyezésben azok belső lényegével, a Kabbala tudományával. Meg fogja érteni, amiről a múlt nagy bölcsei írtak.

Jelenleg ezek nyelvezete egyszerűen összezavarják, és elrejtik az igazság világát ön elől. Később teljesen meg fogja érteni ezt, mert eléri azt a szintet, amin a bölcsek voltak, amikor a kommentárjaikat írták. Meg fogja tapasztalni ugyanazokat az állapotokat, amik inspirálták őket ezek megírására. Ezek a szövegek nem jelentenek semmilyen különbséget az ön számára, a kabbalista cikkekkel összehasonlítva.

Az olyan szavak használatával, mint a“bika,” “szamár,” “tehén,” “sérelem,” “templom,” a “Nagy Összerakás (Sanhedrin),” “földek,” és “birtokok,” a bölcsek a lélek korrekcióját fejezték ki. Az egész Torah kizárólag a lélek korrekciójáról, és a teremtővel való egyenlőségéről beszél; ez, a Teremtő összes neve.

Amikor egy kommentátor vitatkozik egy másikkal, leírja az örökkévaló érvet  a bal és a jobb vonal között,  a mértéket a kapni és az adni akarás között, és megfelelő módon kombinálja ezeket. A Talmud a legpontosabb részletességgel elmagyarázza, a spirituális folyamatot. Azonban ön azonnal összezavarodik ebben, mert azt gondolja, hogy ezer különféle lehetőségről beszél. Később meg fogja érteni, hogy ez nem több ezer nézőpont, hanem egyetlen jelenség vizsgálata, ahogy ezer különböző szempontból korrigálódik.

Ezek nem bölcsek egymás közötti vitája, hanem a lelkek együttes rendszere, annak az elmagyarázására, hogy valamennyi összefüggő minőség, milyen módon áll kapcsolatban egymással, más szavakkal, az egyéni lélek, mint egy szerv, milyen kapcsolatban van Ádám kollektív lelkével.

A Torah a korrekció ereje, és ez változtat meg bennünket, a Teremtővel való azonosságra. Amikor elkezdünk hasonlóak lenni a Teremtőhöz, minket Adamnak hívnak, és mindannyiunkat “Ben-Adam”- nak (embernek) hívnak, mint az ő részei. Adam jelentése “hasonló” (Héberül – Edame) a Teremtőhöz. Így, az “ember” nem egy, a milliárdból, aki a világunkban él, hanem egy, aki eléri a Teremtővel való azonosságot.

Azonban, a felemelkedésünkhöz a Teremtő szintjére és a Torah alkalmazására, a megfelelő vágy szükséges. Mi földi vonatkozású dolgokat fogyasztottunk, akkor hogyan tudunk törődni a spirituális törekvéseinkkel, a felemelkedésünkkel a következő dimenzióba?  Ez egy  része a felkészülésnek, a Torah megkapásához. Írva van, hogy a Teremtő, minden nap nekünk adja a Toráht. Ez azt jelenti, hogy a Torah mindig készen van a használatra, és ez csak a mi vágyunkon múlik.

Ezért mindenekelőtt fejlesztenem kell, a vágyamat a felemelkedésre, az állati szintemről az új világba való belépéshez, ami a spirituális világ. Azonban, ha nincs meg ez a vágyam, akkor állat módjára fogok élni, és nem fogom észrevenni ezt, mivel semmilyen szükségletet nem tapasztaltam erre. Nem akarok, vagy nem értek bármit, ami túlmegy ennek a világnak a birodalmán. Egyébként már értesültem volna a spirituális világról. Ez ideig nincs elegendő vágyam, aminek a használatával beléphetek a Felső Dimenzióba. Így fel kell készítenem magam a Torah megkapására.

Csak ha felfedem a  gonosz hajlamot magamban, és tisztázom, mi az, amit korrigálnom kell, a Teremtő eléréséhez, (szeretet és adakozás) tennem a felkészüléshez annak a megkapásához,  amit úgy hívnak Torah. A Torah-val való foglalkozás azt jelenti, kibontjuk a Reformáló Fényt belőle. Törekednem kell erre, és vágynom rá, hogy korrigáljon. Ki kell nyitnom a könyvet, mintha gyógyszert kapnék belőle, ami nélkül halálra vagyok ítélve. Sok ember van, aki ezen a módon tanulmányozza a Toráh-t a világunkban?