Dr. Michael Laitman

A lélek elmegy éjjel

Kérdés:

Mit ért az alatt a Zohár, hogy „amikor egy ember alszik, és a lélek elhagyja őt, és tanúvallomást tesz” (Lech Lecha [menj előre] rész, 359-es bekezdés)?

Vállaszom:

A lélek a Fény a vágyban (Kli). A vágyunkat csak úgy tudjuk kijavítani, hogy csak a Keter, Hohma és Bina szfirákban kapunk meg, míg a korrekció a Zeir Anpin és a Malhut Szfirákban csak részleges. Ebből az okból kifolyólag a legnagyobb Fény ami meg tud nyilvánulni nekünk, az a Nesama Fénye, ahol a Haja és Jehida csak kis támogató megvilágításként szolgál lentről felfelé.

Ennélfogva a kollektív vágyunkat „a léleknek” (Nesama) hívjuk, azon a néven, amit a legnagyobb Fény tud benne eltölteni a korrekció végéig. Ha a vágy olyan állapotban van, ahol képes elérni a Nesama fényét, azt léleknek hívjuk (Nesama). Ez azért van így, mert a vágyakat a fények után nevezzük el, amik megjelennek bennük. Viszont ha a vágyakban nincs meg ez a fény, és az ernyő miatt nem telnek meg, akkor nincs lélek. Ez azért van, mert az ernyő és a Visszavert Fény a megtöltése, azaz az adományozás tulajdonsága. 

A lelkem nem a Fény megkapása Fentről. A lélek (Nesama), mint minden Belső Fény a vágyban, az által formálódik, hogy ezt a Fényt másnak adom át, átmegy rajtam és kitölt engem. Ezt hívják az én Fényemnek, a Fénynek, amit én kapok meg. Megkapom a lehetőséget az adományozásra, és ez az, ami megtölt engem.

Ezért „éjjel”, amikor nem vagyok képes korrigálni a vágyaimat, és irányítást nyerni felettük az ernyők segítségével (adományozás tulajdonságai), egy negatív benyomást kapok a vágyamba, amit sötétségnek neveznek. De mi a „sötétség”? A sötétség az, amikor nem tudok adományozni és ezt az állapotot „éjszakának” hívjuk, ami az adományozás hiánya a részemről. Visszautasítom és felkészülök a vágyaim korrigálására.

Dicső a „nap” a munkámon keresztül „éjjel”. Felkelek hajnalban és részt veszek a Kabbala leckén és egységre lépek a barátaimmal; több korrekciót kapok és új vágyakat, és ernyőket érek el. Minden ilyen ernyőben és vágyban az adományozás új formáját teremtem meg, ami megtölt engem. Ez a „napom”, ami megkezdődött.

Ezért az „éjjel” egy spirituális állapot, ami a vágyak felkészítése. Ha egy embernek nincs meg a vágya, hogy elérje az adományozást, még az „éjjel” sem létezik számára mert a „napot” és az „éjszakát” a spirituális állapotunknak megfelelően határozzuk meg.

cst

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

56 queries in 0,487 seconds.