Amikor elhagyjuk magunkat elérjük a végtelenséget
Kérdés:
A mi világunkban az emberek gyűlölik és szeretik egymást, egymásnak ajándékokat adnak, vagy ölik egymást. De mi történik a lelkek világában?
Válaszom:
A lelkeknek egyetlen célja van: hogy addig egyesüljenek, amíg el nem érik a totális összeolvadást, hasonlóan ahogy különálló vízcseppek egyetlen cseppé állnak össze. Lehetetlen különbséget tenni közöttük, és egy új esszencia jön létre – külcsönös adakozás.
A materiális világ csak része a törött vágynak, mely csak a legvégső korrekciókor kerül kijavításra. Mindeközben mi a szeretet afölött fedezzük fel.
Bárhol is létezik a szeretet, minden személy elveszti az “én” érzetét. Ő magát a másikba foglalja, építi korlátlan módon, azáltal hogy egyesül a másikkal tökéletesen. Azonban a korábbi gyűlölet megőrzi “negatív” tulajdonságát.
Ez hasonló ahhoz a paradoxhoz a quantum fizikában, ahol a részecskék képeek egy időben két különböző helyen létezni. Ez nem azért van, mivel a részecske az egyik helyről a másikra mozdul végtelen sebességgel, hanem mivel az valójában két különböző helyen van egy azon időben, még akkor is ha az csak egy részecske. Hogyan létezhet mindez?
Előbb utóbb felfedezzük, hogy csak egy részecske létezik mindenhol, a teljes Univerzumban, és az mindenhol megtalálható egy azon időpontban. Amennyiben elfogadjuk azt a tényt, hogy nincs sebesség, és egy részecske létezhet két különálló helyen, akkor képesek vagyunk elfogadni azt is, hogy az akár az végtelen számú helyen létezhet ugyanakkor.
Mindemellett annak nincsen formája, mivel a részecske formája attól függ, hogy azt “hol” fedezzük fel. Ebből az következik, hogy semmi más nem létezik azon a ponton kívül, melyet a Teremtő a “semmiből” teremtett (Yesh Mi Eyin) és minden más csak annak következménye!
Ennél fogva minnél közelebb kerülünk a spiritualitáshoz, annál inkább láthatjuk, hogy nincs más módunk a spiritualitásról beszélni, mint a Kabbala könyvek nyelvezetén keresztül.
hzs
