Ne kűzdjünk a Fény ellen
Kezdetben a Fény megteremtette a megszerzés iránti vágyat. Utána kifejlesztette a vágyat, és eltávolította azt magától annak érdekében hogy annak függetlenséget adjon, lehetőséget arra, hogy magát irányítsa, és a Fénnyel azonossá válhasson. Ebben a folyamatban a Fény mindig az elsődleges, ez az ok, míg a megszerzés iránti vágy csak másodlagos, a következmény.
Minden cselekedet a megszerzés iránti vágyban a Fény behatására történik. A vágy maga képtelen a cselekedetre. Csak a benne levő Fény jelenléte adja meg a megszerzés iránti vágynak azt a lehetőséget, hogy az a Fénytől egy bizonyos behatást kérjen.
Ahogy a Fény felkészítette a vágyat a független korrekcióra, megadva annak a lehetőséget, hogy az (a vágy) a Fénnyel hasonlatossá válhasson, a Fény a továbbiakban nem az elsődleges tényező a vágy által végzett cseledetek vonatkozásában. Az már csak mint motíváló erő marad meg. Az (a Fény) felébreszti a vágyat a cselekedetre, megteremtve számára az összes szükséges feltételt annak korrekciójára, hogy a vágy képes legzen elérni a Fénnyel való azonosulását.
Azt a folyamatot, ahol a Fény megteremti az összes szükséges feltételt a vágy számára, hogy az elérhesse a Fénnyel való azonosulást nevezzük a Fény és a megszerzés iránti vágy leereszkedésének felülről lefelé. A vágy fokozatos érését ameddig el nem éri a Fénnyel való azonosulást hívjuk úgy, hogy az alulról fölfelé való felemelkedés. A felülről lefele való leereszkedés alkalmával a Fény létrehozza az alulról fölfelé való emelkedés szintjeit, meghagyva a megszerzés iránti vágynak a szabad akaratot (szabad választás és cselekvés). Ez a szabad választás abból áll, hogy a vágy a Fénnyel való közelségre, azonosulásra aspirál, a Fényhez fordulva.
A Fény úgy programozta be a felemelkedés szintjeit, hogy a vágyat olyan formákon vezesse keresztül, amelyeket annak el kell érnie fokozatos korrekciója során. Mindaz amit nekünk tennünk kell, hogy megfeleljünk a bizonyos spirituális formának minden egyes szinten, és hogy a Korrekció Fényét hívjuk magunkra, mely képes minket a Fényhez hasonlóvá tenni.
Annak érdekében, hogy mi megértsük a Fény munkáját magunkon, és hogy megértsük korrekciónk programját, és hogy vágyjunk eme program magunkon való megvalósítására, mi összegyűlünk a csoportban, Kabbalát tanulunk, és egymást arra inspiráljuk, hogy fontosságot tulajdonsítsunk annak, hogy elérjük az azonosságot a Fénnyel, és hogy ne álljunk annak ellen. Ebben a folyamatban, először is le kell nulláznom magamat „megszorítást” hozva létre (Tzim Tzum), mintha nem is léteznék. Engednem kell egyszerűen, hogy a Fény jöhessen és elvégezhesse munkáját. Ez a passzív résztvétel megengedi nekem, hogy megtaláljam a „Fényhez vezető ösvényt”.
Ezután nekem már aktívan kell vágynom a Fény behatására, mivel azáltal, hogy ezt teszem én megnövelem a Fény folyamának nyomását azzal a megegyezéssel melyet én a csoporttól kapok. Azáltal, hogy beleegyezek abba, hogy megkapjam a Fény erőteljes hatását (azáltal, hogy azt mondom „legyen ahogy legyen”), én elnyerem az adakozás tulajdonságát, a Teremtővel való hasonlóságot. Én behelyezem az én minimális vágyamat (beleegyezésemet), de a Fény erőteljes áramának köszönhetően én hatalmas mennyiségű adakozást (adakozás iránti szándékot) kapok a kilépésnél, és ez az én új „énem”.
1. megtalálom a Fényhez vezető ösvényt
2. megnövelem a „nyomást”
egyezményünk – adakozás- „én”
beleegyezem a Fény behatásába
A Fény behatol az én eredeti „szívben található pontomba” (Netzotz, szikra), és azt „felfújja”. Azáltal, hogy én beleegyezem a Fény cselekedtébe, én „növekszem” ameddig el nem érem a 125. spirituális szintet, a Teremtőt és elérem ugyanazt a hatalmasságot.
EZ az amit a Sukkot ünnepe szimbolizál. Igazából az összes ünnep világunkban csak szimbóluma annak, ami velünk a spirituális világban történik.
hzs
