Dr. Michael Laitman

Az én gyertyám

Amennyiben magunkra kívülről tekintenénk, a mi világunkon túlról, látnánk, hogy “életünk” ebben a világban nem igazán élet. Mi teljesen le vagyunk választva az élet valós megértéséről. Spirituális értelemben halottak vagyunk, és a mi valóságunk az egy illúzió, egy eszméletlen állapotban, egy rövid életű szikra mely ezt az egész világot fenntartja.

A személy valójában akkor él, amikor megkapja a Fényt, és képes azt maga fölött megtartani, nem engedve hogy ez az élvezet kialudjon, és ugyanakkor nem engedve hogy az élvezet közvetlenül megszerzés iránti vágyához jusson. A Fény és a vágy nem semlegesítik, ölik ki egymást, sőt mi több nem vesztik el kapcsolatukat sem. Ők olyanok, mint a gyertya, az olaj és a láng a kanóccal összekötve.

Az olaj a mi alapanyagunk, a megszerzés iránti vágy, a kanóc a szűrő (Masach), és a gyertya lángja a Fény maga. Én a lángot magam fölött tartom, és egy vonalat húzok a láng és a vágy között, hogy én ne lökjem el a Fényt teljesen, hanem hogy ehelyett megtartsam azt annak érdekében hogy adakozzak.

Én állandóan kiszámítom, mennyi olajat és vágyat kell hozzáadjak annak érdekében hogy a lángot a legoptimálisabb módon égessem. És akkor a gyertyám nem alszik ki.

Amennyiben sikeresek vagyunk mindebben, mi életet érzékelünk, mely örökkévaló és teljes. Egy erre szolgáló lehetőség lett elénk terítve.

hzs

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

59 queries in 0,399 seconds.