Felkészülés az örökkévalóságra
Kérdés:
Báál HaSzulam azt írja, hogy annak érdekében, hogy a Fény útján (Achishena, idő előtt) haladjunk, magamhoz kell vennem gonosz tulajdonságaimat, és azokat a szeretet tulajdonságává kell változtatnom. De Rav azt mondta, hogy én a gonosz tulajdonságaimat, vagy a gonosz hajlamot csak azután fedezem fel, hogy áthaladtam a Machsom-on (a minket a spiritualitástól elválasztó határvonalon).
Szóval akkor ebben a pillanatban úgy tűnik én nem vagyok képes a Fény útján haladni, hanem a szenvedés útján (Beito, a maga idejében) haladok?
Válaszom:
Mindenesetre egy bizonyos mértékig már felfedezted a gonosz hajlamot magadban, mivel mi a felkészülési szakaszban vagyunk egyenlőre. Mi a fejlődés négy fázisának egyikében létezhetünk:
1. Mint minden egyszerű ember a világban
2. A felkészülési időszakban
3. A Hafetz Heszed (semmit nem kívánva maga számára) tulajdonságában
4. A szeretet tulajdonságában.
A Hafetz Heszed és a Szeretet szintjei azok a spirituális szintek, mint minden egyszerű ember a világban az a korporeális szint. A korporealitás a “maga számára” szolgáló szándékot jelenti, a spiritualitás pedig a “mások számára” való szándékot. A spirituális világot a fizikai világtól a Machsom (határvonal) választja el.
Amikor mi a spiritualitásban vagyunk, egyrészről rendelkezünk a gonosz hajlammal, a teremtés alapanyagával, másrészről rendelkezünk a jó hajlammal és a Reformáló Fénnyel. Alatta a materiális világban ezek nem léteznek.
De még most is, a felkészülés fázisban már van valami elképzelésünk a spiritualitással kapcsolatban, egy bizonyos fokú megértésünk a bal és jobb vonalakkal kapcsolatban, felemelkedések, zuhanások történnek velünk. Ezért hívjuk ezt felkészülésnek. És ezek azok amikkel együtt dolgozunk.
Mindenesetre mi haladunk előre. van már valami elképzelésünk arról miket írnak a Kabbalisztikus szövegekben, bár egyenlőre számunkra ezek csak vetületek önző alapanyagunkon belül. Mégis mi már megértünk és érzünk valamit. Ez már egy hatalmas eredmény! Vajon a felkészülés idő haszontalan? De hiszen mi áthaladunk azon és belépünk az örökkévalóságba!
Ennél fogva ne becsüljük le a felkészülési időszakot. Mi egy nagyon intenzív, hatalmas és erőteljes folyamaton haladunk keresztül. És nekünk ezt nagyra kell értékelnünk! Amennyiben a személy nem értékeli mindezt, akkor elveszíti annak minden erejét. Nekünk állandóan meg kell maradjunk ebben a folyamatban, és minden egyes alkalommal egy kicsit többet kell hozzátennünk kongresszusok szervezésével, egyre erőteljesebb kongresszusokkal, melyeket mélyebb elemzések követnek.
Még a zuhanások is egyre tisztábbak, élesebbek lesznek és mi egyre jobban képessé válunk azok okait megérteni, és felismerni azok belső tulajdonságait. És ez az ami számít.
hzs
