Énbennem van mindenki és mindenkiben benne vagyok én
A Zohár, bevezető, “Társaim vagytok,” 65-ös elem: …Az igazak, akik kiteljesedtek a felső ragyogásban, föl-le járnak és új ég és új föld lesz belőlük, amint írva van:
“Az igazak erőről erőre haladnak”
Kérdés:
Hogy teremtik az igazak a folytonos megújulást?
Válasz:
Tudják egymást támogatni folyton. Aki benne van a szellemi szándékban , itt mindig a többiekre gondol, akik fenntartják ezt a rendszert.
Mit jelent az, hogy egyre jobban belemerülünk a belső szűrőbe, a valóság mélyebb képébe? Amikor ott vagyok, az nem jelenti, hogy egy változtathatatlan rendszerbe kerülök, amibe nincs mit tennem? nem, támogatok egy szerkezetet, látni akarom egyfajta módon és megvalósítom egy módon.
És azt is mondjuk, hogy ebbe a nemzedékek legnagyobbjai vannak benne; akinek helyes a kavanája, szándéka a teremtő felé célként. Amint bekapcsolódom, érzem a kölcsönös biztosítást. Minden tőlem függ. Amikor a magam kis fillérért beadom, minden rendbejön.
És mindenkivel törődnöm kell benne, hogy mindenki bekerüljön, társuljon be, mintha mindenki tőlem függne s ezzel “érdemre ítélem” a világot.
Azontúl vannak kölcsönös tettek itt. Betársulok másokhoz, akik már a Végső javulás-ban vannak, (Gmar Tikkun). HA együtt akarok lenni velük, törődnöm kell velük, mintha semmilyen támaszuk nem lenne s a javulásuk tőlem függne.
Miért van ez így? Miattam: az én Hordozóm (Kli) kijavításáért, mert mindenki közös vágyát tartalmazza.Ez a közös társulás. Mindenkit magamba társítok. és ha szeretném, ha én beléjük társulnék, akkor tartalmaznom kell őket.
Szükség van e fogalmak átérzésére. Nem elég csak fejben megjegyezni és aztán egy perc múlva elfelejteni.
kgy
