Mit kell nekünk hozzáadni a teremtéshez?
Semmi nincs az univerzumban, ami új lenne. A Teremtő nem változik. Minden azonnal készen volt, és befejezett, és semmilyen hiányt nem tartalmaz. Ebben az esetben mit kell nekünk hozzátenni ehhez a teremtéshez? Hogy tudjuk mi ezt kiegészíteni? is
Írva van a Tórában, hogy amikor az Isten megteremtette a világot, „Látta, hogy mindaz amit teremtett jó.” Vajon nem látta ezt előre? Csak azután látta, és igazolta, hogy amit létrehozott, befejezett és jó, miután lezárult a cselekvés? Miért mondják a bölcsek, hogy ezt a kifejezést kell erre használnunk?
Csak egyetlenerő működik a világban: a Teremtő. Nem beszélünk arról, mi létezett a teremtett világok előtt, mivel a teljes valóság érzékelésünk a teremtéssel kezdődött. Ezért semmit nem tudunk felfogni abból, ami előtte létezett.
Mi a „cselekedeit alapján ismerünk meg Téged Uram” elve alapján működünk, és mindenki a saját vakfoltjai alapján ítéli meg a dolgokat. A végén azonban elérkezünk a Teremtőhöz (Boreh) a saját minőségeinken belül, amikor feltárjuk Őt, és ezt a folyamatot nevezzük úgy, hogy „Gyere és láss.” (Bo – Reh, ami héberül a Teremtő szó).
Ez azt jelenti, hogy ez nem valamilyen létezésében feltárt erőre utal, hanem egy magában a teremtményben megnyilvánuló erőre. Ezért a teremtménynek meg kell kapnia annak az érzését, és a megértését, hogy ez mit hordoz, és jelenít meg, ki atyáskodott felette és teremtett őt meg, és más egyéb részleteit az érzékelésnek, amely erre a státuszra mutat rá.
Ezért a teremtmény, változásokat észlel mindaddig, ameddig a Teremtő teljes jósága nem tárul fel. Mindezen változások azonban a teljes folyamat végéről származnak, amely el van rejtve egy kezdeti gondolatban, Az elején, a Teremtő arra vágyott, hogy a teremtmény olyan legyen, mint ő, és a létező legjobb állapotban létezzen.
A Teremtő kiinduló pontja kell, hogy a teremtmény végső pontjává váljon. Amikor feltárul, hogy ez a kettő lefedi egymást, minden elkezd fejlődni, és lehetőséggé válik a teremtmény számára.
Csak abszolút szeretet jön a Teremtő irányából. Minden folyamatot áthat ez az abszolút szeretete. A Teremtő a teremtményt a végső állapotban is tartalmazza már, annak ellenére, hogy annak minden fokozatot, erőt, elérést lépésenként kell fejlesztenie, saját magának. Meg kell tapasztalnia különböző, ellentétes állapotokat annak érdekében, hogy tanuljon önmagáról, és elérje, megtapasztalhassa tudatosan a Teremtőt.
A teremtménynek, tudatosan hozzá kell adnia a saját „énjét” a Teremtővel való azonosság és egység végső pontjához, és ennek az „énnek” teljes egészében részesévé kell válnia ennek a perfekt állapotnak. Ezért írva van, hogy a végső állapot 620-szorosan különbözik, a kezdeti állapottól. A teremtmény minden vágyát, megértését, bonyolultságát, érzését, és érzékelését hozzáadja ehhez, és akkor egy igaz partnere lesz a Teremtőnek.
kn
