Egyetlen lélekként élni
Először azt a kapcsolatot kell felépítenünk, amit úgy írnak le, „ne tedd mással azt, amit magaddal sem tennél,” majd ezt követi a „szeresd felebarátodat úgy, mint önmagad.” Csak azt kell meghatároznunk, mit jelent az, hogy „másik” (társ, barát), ki vagyok én, és mit jelent a „tenni” fogalma. Ezt valakinek a barátaira, az úton lévő társaira irányuló cselekedeteivel összefüggésben kell kielemezni, amely egy kézzelfogható formát kell, hogy felvegyen ebben a világban, az egész emberiség vonatkozásában.
A végén, az ilyen kapcsolatok teljesen ki fognak bontakozni a megújult emberiségben, és ezt nevezzük a Végtelen Világnak, és ez fogja kifejezni a végső korrekciót (Gmar Tikkun). Itt, ebben a szférában, amit Földnek nevezünk, ezek között az állati testek között kell létrehoznunk azokat a kapcsolatokat a lelkek között, a szívben lévő pontok alapján, amely kapcsolatot aztán a mi végtelen lelkünknek fogunk hívni.
Ha elérjük ezt a pontot, egy másik világban fogjuk magunkat találni. Semmi szükségünk nem lesz ennek az egész anyagi létezésnek a megtapasztalására, ezért ki fog esni az érzékelésünkből. Hiszen más most is alig van az érzékelésünkben: valójában ez a legnagyobb baj, hogy az emberek érzik belül, hogy tényei ellenére, ez csak egy képzetes valóság
Ez az egyetlen célja a létezésünknek ezen a bolygón. Ez az a hely, ahol mindez egyáltalán megtörténhet.
A Templom lerombolása előtt, amikor az emberek spirituális elérésben éltek, ez nem igazán egy másik galaxisban vagy dimenzióban volt, igaz? Bizony, ez igaz, habár belül egy másik dimenzióban éltek, egy teljesen más hozzáállással. Azonban mindezek mellett, az ásványi, növényi, és állati természet folyamatosan létezett és mindenki élte a hétköznapi életét. Állatokat tartottak, háztartást vezettek, gyermekeket neveltek, munkát végeztek, és adót is fizettek.
Azonban a köztük lévő kapcsolat spirituális volt, mivel mindenki a kölcsönös adakozásban élt, és fenntartotta azt, a legjobb képességei alapján. Az ítélkezés ugyanazon elv alapján történt: abból a szemszögből, hogy mekkora kárt okozott valaki a közösségnek azzal, hogy engedte a saját, egoisztikus vágyát kibomlani.
Ez volt Izrael nemzetének útja, akiket Ábrahám kivezetett Babilónból, és akik így éltek a Második Templom lerombolásáig. Most, a csoportban, nekünk kell aktualizálni, amit a kabbala bölcsessége tanít, ami azt jelenti, hogy a belső kapcsolatainkat a szeretetre és az egységre kell alapozni, hogy „egy lélekként” élhessünk.
Nincs semmi tennivaló, a külső közeledéssel. Nem kell egymás tányérjából ennünk, ugyanabban a házban laknunk, és közös háztartásokat vezetnünk. Ez egy belső kapcsolatrendszer.
