Ne higgyjel a szemednek
A Kabbala Tudománya a személy belső munkájáról beszél. Be kell ássunk mélyen magunkon belülre, és ott felépiteni a barátunk karakterét, a csoport karakterét és a saját magunk karaktarét, a benyomásokat, és a spirituális sóvárgásokat. És ne figyeljünk a külső benyomásokra és sóvárgásokra, amelyek lehetnek ezekkel ellenkezőek.
Én benyomást kapok a környezetemből és a csoporttól, amely lehet helytelen is, mivel ezek az én érzékeléseim a jelenlegi állapotomból, érzékelésemből, a “Resimó”-ból, amely felébredt bennem. De én ugy kell dolgozzak, hogy vonzódjak, de nem rájuk, az ő külső megjelenésükre, hanem ugyanarra az ábrára, amelyet belül magamban épitettem a barátokról, a csoportról, magamról, a Teremtőről és a közöttünk levő kapcsolatokról.
És én nem támaszkodom arra, amit én ma érzékelek és látok a környezetemben. Kinek kell mindez? Én magam teljesen a belső összeköttetésben vagyok. Mit számit az nekem, hogy mit látok én most? Én magamban kell épitsem a példát a jövő világról, mivel mindegyikünk össze van kapcsolva a kölcsönös adakozásban és a szeretetben, és azon belül fedezzük fel a Teremtőt, mint egységet.
bs
