Dr. Michael Laitman

Vágd le a jövődet és váltsd meg őt!

Kérdés

Úgy tűnik, hogy nem vagyok képes erőfeszítést tenni és koncentrálni a Zohár irányába, csak akkor, ha vakon hiszek abban, hogy megváltoztat engem. Ez az a vak hit, amire szükségem van, a felkészülés alatt, amikor a Zohárt olvasom?

Válasz

Amikor mi elkezdünk valamilyen módon összekapcsolódni a spirituális világgal, a Teremtővel, ezzel a térrel, amit mi spiritualitásnak hívunk, valami felső fényezővel, akkor összezavarodunk. Feltesszük a kérdést: “Ki is irányit, én vagy Ő? Vagy együttesen irányítunk? Ki az, akin ez az egész múlik? Arra kell várjak, hogy ez a felső tényezőtől megváltozzon, és egyelőre csak üljek és szenvedjek? Vagy nekem is kell valamit működtetnem?  Mindenesetre, nekem csak magamat kell működtetnem, és minden egyebet a felső erő kezébe helyezek? Akkor hogyan lehetséges ez a két ellentét? Nekem kell csinálni,valamit, de minden tőle származik?

Két ellentét van minden állapotban, ez a mi problémánk, mert még mindig nem vagyunk ennek megfelelően szervezettek. Pontosan ez a kezdete a fejlődésnek, ahogy Izsák “Ábrahámtól származik. Mit jelent az, hogy Izsák Ábrahámtól származik, a következő szinten? Az ember készen a spirituális útra, és akkor azt mondják neki: “Vágd le a te jövődet”, ahogy mondva: “Izsák lesz a te magod”, és azt is mondva:” Áldozd fel”.

Meg akarod szerezni a következő szintet? – Pusztítsd el, vágd le a jövődet. Hogyan lehetséges ez?  Nagyon nehéz megérteni belül, mert ha én elpusztítom a jövőmet, azaz eltörlöm, nem számit, hogy mit hozna  ez a jövő, és csak  amikor erre készen állok, hogy  egy ilyen módon viszonyuljak az életemhez, a valósághoz,– csak akkor emelkedhetek fel a következő szintre.

Hol van ebben a logika? Mindannyian félünk és szorongunk a jövőért: ” Mi történik a következő pillanatban? Mi lesz velem? Mindjárt meghalok, és mi lesz tovább? Ha felemelkedünk, mit ér ez az életem?”

Az ember mindig ezekkel a számításokkal tekint a jövővel és a következő pillanatra, általánosságban. De az első szükséges lépés a spiritualitáshoz, hogy meg kell halni a jövő számára. Ez így van az idő érzékelésével is, a valósággal és az idő teljes folyamatával kapcsolatban is. Hogyan lehetséges ez?

Át kel, hogy menjünk egy teljesen más, az időn túli dimenzióba, ami a jövőn túl van.  Akkor nem működünk az elménk szerint, és semmilyen eredményt nem várunk az ok és az okozat sorrendjében. Ez nagyon nehéz, talán a legnehezebb gyakorlat.  Mert a személy lekapcsolja magát ebből a világból, hogy bele emelje magát a Föld és a Mennyek közötti virtuális térben.

A Zohár olvasása állandóan arra nyomja az embert és egy olyan állapotba hozza, amelyben egyrészt, nagyon aggódik a jövőért, (mivel hogyan lehetséges valami cselekedetet elvégezni, hogyha az nincsen valamire irányozva?), és másrészt, lenullázza az érzést, azt a koncepciót, hogy létezik jövő számára, azaz értelmetlenné válnak az olyan kérdések, hogy”Mit kapok én? Mi lesz velem?” Ezzel megszabadul az olyan kategóriáktól “jövő” és “az idő”. Ez a Fénynek a munkája.

BS

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

63 queries in 0,534 seconds.