Dr. Michael Laitman

Ki az Ember?

A vágy az egész teremtésnek az anyaga, a hely ahol mi érezzük, hogy élünk és felfedezzük benne a valóságot és a környezetet. A Fény működik a vágyon és fejleszti azt a saját tulajdonsága szerint, először egy közvetlen módon, azért hogy egyáltalán kialakítsa. Innentől kezdve, ebben a vágyban, amely általa lett megteremtve, a négy fázison keresztül a Végtelen világból, a Fény elkezdi megépíteni a feltételeket, a vágy korrekciójára.

Tehát ez a vágy anyag, éretlen nyersanyag, érzelem nélkül, szabad választás nélkül, a Fény parancsa alapján működik. A Fény, amely irányítja a vágyat, és létrehoz különböző formákat belőle, ezeket formákat nevezzük rejtettségnek vagy “alamotnak”, azaz világoknak. Minél inkább a Fény el van rejtve vagy megjelenik, a vágy, különböző változásokon megy keresztül, ameddig nem veszi magára azokat a részleteket, amelyek a Fényben is megtalálhatók.

Ahogy a Fény messzebb van a vágytól, elkezdi érezni önmagát: „ki vagyok én?”Bár, még nincs szabadsága és önálló fejlődése, és mindent elkövet Fénnyel kapcsolatos kalkulációkra.. A vágy, amely olyan, mint az anyagi világunk, meghatározott szabályok szerint működik, és nincs választása, csak reagálni valamilyen módon.

Ameddig a vágy fejlődése el nem éri a speciális szerkezetet, az úgynevezett “Ádámot”, aki megkapja majd a választást, hogy reagálhasson az értelmen belül vagy az értelem felett. “Az értelem felett” ez a természetes reakciója az anyagnak, amely a Fényre reagál. De el lehet érni egy ilyen reakciót, ő a vágya felett, és nem a természeti törvényeinek megfelelően. Mindenki létrehozhatja magában képességet, hogy ne kiszámítható módon reagáljon a Fény hatására, hanem éppen ellenkezőleg.

És ezt az ellentétes reakciót nevezzük” Ádám”- nak, mert ez hasonló a Fényhez.

Hogyha az ember a Fényre kiszámítható módon reagál, ez az úgynevezett “teremtmény”. De ha nem így reagál, hanem az anyag fölé akar emelkedni, a Fénynek a szintjére, hogy olyan legyen, mint a Fény – így ellentétes reakcióról beszélünk. Ezt a reakciót nevezzük “Ádámnak”, azaz “hasonlónak” a Fényhez.

Az anyag egy nevet kap: “Ádám”, innentől kezdődik el az ő új fejlődése. Léteznek benne mindenféle formák beépítve a Fény által, a természetes növekedése során, de most az a vágya elkezd dolgozni saját magán, és sóvárog, hogy hasonlítson a Fényhez. És ezt a munkát nevezzük “hit fölötti munkának”.

Ebben a munkában, nagyon sok jelenségek van, néha a Fény jobban feltárja magát és néha jobban elrejti magát. Néha felébreszt az emberben nagyobb vágyakat és néha kisebbeket. Mindezek a hatások által, minden alkalommal felébreszt különböző reakciókat az anyagban. Így az anyag tanul a saját reakciója által, és a Fény oldaláról, mivel tőle akar példát venni. Közelebb kerül a Fényhez, a forma azonosságon keresztül, amíg el nem éri a teljes összeolvadást a Fénnyel.

Nyilvánvalóan, hogy ezen az úton a vágy összegyűjt sok megértést és érzést: ki vagyok én, ki az a Fény, mi a Fény tulajdonsága. Tanul a Teremtő viszonyából önmagához képest. És fordítva, azt tanulja, hogyan győzze le a saját természetét és hasonlóvá váljon a Fénnyel. Az anyag fokozatosan eléri a Teremtő szintjét.

BS

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,607 seconds.