Feléleszteni a rutin munkát
Ahhoz, hogy a célt elérjük szükségünk van eszközre, és az eszköz a mi erőfeszitésünkben van. Minél nagyobb erőfeszítést teszünk, több szándékot a cél érdekében, ennek megfelelően vonzzuk erősebben a ” Reformáló Fényt”, amely előre mozgatni minket.
Ezért az ember élet minden pillanatában adatott nekünk, hogy keressük, és vizsgáljuk, hogy mi lesz a leghatékonyabb számomra most, és segít nekem, húzzam a ” Reformáló Fény”. Ahogy mondják: “Én megteremtettem a gonosz hajlamot, és a Tórát mint fűszert, mert a benne levő Fény reformál”, ami azt jelenti, hogy te kijavítod a rossz hajlamot egy jó hajlamra. És a jó hajlam, mint a jó edény, te megkapod a spirituális élet érzését.
Ez a formula a korrekciónak. Így a mi erőfeszitésünk minden pillanatban megpróbálja felfedezni a leghasznosabb eszözt, ami a Fényhez fordit minket.
Általában a személy hozzá van szokva, hogy csak sodrodjon az élet áramlatával, és gondolja, hogy ezzel halad tovább. De ez a passzív áramlás megadja neki az előrehaladást a “kövületi” szinten. Tegyük fel, hogy ő a csoportban van, tanul, részt vesz különféle rendezvényeken, és ez rutin számára. Ő egy területen található, a tevékenység általános erejében, amelyben halad egy általános áramlással, mindazokkal az emberekkel, akik szeretnék elérni a célt. De ez az úgynevezett a “Szent kövületi ” és ebben nincsen személyes fejlődés. A személyes fejlődés attól függ, hogy mekkora erőfeszitést fektet be önmagából, azért, hogy felébressze magát, és hozzáadva az ízeket, keserű vagy csipős, sós, borsos és egyéb fűszereket.
Az embernek meg kell értenie, hogy nincs választása, és csak ezeken az éles állapotokon keresztül, amelyek irgalom nélkül dobják őt, azáltal, hogy megmutatják neki, milyen forditott és távol van a spiritualitástól. És ha ő nem fél fejleszteni az étvágyat a nem kellemes fűszerekkel, akkor ő felébred és megtehet valamilyen önálló cselekvéseket, és nem csak folyik az általános folyamban. Ezért mindig szükség van erőfeszitésre, ahogy irva van: “Erőfeszitést tettem és találtam, hidd el”, azaz, akkor megtörténik és a Teremtő felfedeződik az embernek. De csak azzal a feltétellel, ha az ember egy erőfeszítést tesz túl a rutinon. Ez a probléma, hogy ez nagyon nehéz számunkra, hogy kilépjünk a szokásból. Mi hozzászoktunk egy bizonyos napirendhez, az azonos órákhoz, azonos betöltésekhez, amelyeket kapunk az idő folyamán, az azonos mennyiségű erőfeszitéshez, “a szokás második természetté válik”.
Én erőfeszítést teszek már éven át, és úgy gondolom, hogy állandóan az úton vagyok. És ezért elkezdek panaszkodni: “Mi történt velem, miért nem lépek tovább?” – És nem vette észre, hogy csak folyt a közös áramlatban. És a spiritualitas szint szerint, ez kövületi test, halott, nem mozog. Mert én nem adtam személyes erőfeszítést. És a spiritualitás fel kell fedeződjön az embernek a személyes erőfeszítésében, a vágyban. Persze, én igy is haladok tovább, mivel én részt veszek a többiekkel, bármire amire képes vagyok.
De a legfontosabb, hogy mit teszek a rendszeres rutinon túl, az általános folyamaton túl és hol van az én személyes erőfeszitésem, hogy az ember mennyire váltja ki az étvágyát, a csípős fűszerek és kellemetlen dolgok által.
Neki meg kell vizsgálja, és nyomja saját magát, azzal, hogy megpróbálja lerövidíti az időt, és akkor látja, hogy erőfeszitést kell tennie, mivel amint irva van: “Erőfeszitést tettem és találtam, hidd el”.
(BS)
