Dr. Michael Laitman

A rabszolgaság az az adakozás minőségének a hiánya

Amikor az ember újra és újra ki van vissza van utasítva az egységből és ő újra sóvárog utána, akkor az események láncolatát amelyen ő keresztülmegy száműzetésnek hívjuk. Ő egyre jobban kezdi érezni, hogy ez egy menekülés. Menekülés (vagy száműzetés) – de mitől?

Itt egy egész sor felvilágosítás: száműzetés a jó helyzetből, száműzetés a megértésből, száműzetés attól, ami beteljesítheti az egómat. De én elkezdek megkapni mindent az előbbiek ellenében. Az nem fontos, hogy mit kell éreznem. Még akkor is ha nem érzek semmit a fő dolog az, hogy én felnövök ez az állapot fölé és a száműzetés azt jelzi számomra, hogy az adakozás minőségének a hiánya van bennem.

Amikor én lenullázom magamat, megszűnik az állapotom érzékelése számomra. Ha én lenullázom az énemet (az én személyiségemet): én nem létezem, csak a Teremtő létezik, és ha én eltűnök őbenne, akkor én nem érzékelem magamat. Az egyetlen dolog amit én akarok, hogy belépjek az adakozás tulajdonságába, ebbe a szeretetbe, amely beteljesít mindent körülöttem. Ha én erre erőfeszítést teszek, én elkezdem valóban megérezni, hogy harmóniában vagyok Ővele. És ez az akcióm már tudatos, és úgy van meghatározva, mint helyes száműzetés.

Én elkezdem megváltoztatni az értékrendemet. Ha előtte én éreztem beteljesülést, megértést, jó érzést, és az összes személyes dolgaimat fennköltnek hittem – ezt nem teszem többé.

Most az elsődleges és legfontosabb dolog számomra a sóvárgás az adakozás minősége után. Még jobb, ha törekszem ezt elérni a nem tökéletes helyzetek felett, mert ez teljes bizonyosságot d számomra, hogy nem az egóm az, ami hajt előre.

Ez legyengít engem, rosszul érzem magamat, nem érzem, hogy jó helyen lennék, de ezeknek a helyzeteknek az ellenére én oda vagyok vonzva az adakozás minőségéhez, a Teremtőhöz, ehez a mezőhöz amely beteljesít ami a környezetemben van. A saját magam lenullázásával én átlátszóvá válok ennek a mezőnek a számára és a Felső fény áthalad rajtam.

És akkor hirtelen felfedezhető, hogy a Teremtő kísér engem – amint mondta Mózesnek (a szívben lévő pontnak) „Gyere a fáraóhoz!” Ez azt jelenti, én elkezdem látni, hogy Ő felébreszti az egót bennem és ugyanakkor Ő segít, hogy kapcsolatban maradjak Ővele. Miért? Mert amikor ő felébreszti az egót, ő nagy szenvedést ébreszt fel. És én most, ha az adakozás minőségéhez tudok kapcsolódni, ami nem jelent beteljesülést mert az egóm ellenében van: ezzel segít nekem megteremtenem az én első megszorításomat (Tzimtzum) és én így haladok tovább ameddig erősebb bennem az adakozás minősége utáni vágy mint az amit az énem érez.

A fő dolog itt lenullázni saját magunkat és vonzódni az adakozás minőségéhez. Ebben az esetben én az edény a vágy felett építem a szűrőt a Visszavert fényt … Ez az első spirituális fokozat.

Miután én beirányoztam magam, én kilépek egy olyan szintre, amely már a „Fáraó” fölé emelkedett. Ez az az állapot, amelyet „Kimenekülés Egyiptomból”-nak nevezünk. Én felemelkedtem a saját egóm fölé, természetesen én nem szöktem meg tőle, ő továbbra is megvan bennem de szűrő alatt, én pedig felette vagyok. Ez a jelentése a „Kivonulás Egyiptomból”-nak, amikor az érzéseimben én már nem vagyok a saját egóm rabja.

RB

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,539 seconds.