Mindent meg lehet szerezni a kapcsolat által
Mit jelent a Kabbala Bölcseletének a tanulása? Minden egyszerűnek tűnik: az emberek, akik tanulni akarnak, és elérkeznek hozzánk, és a szakértők tanítják őket. Egy valaki ül és beszél, és bárki aki meg akarja hallgatni, eljön és meghallgatja. Sok helyen a világon, sokan vannak akik hasonlóképpen így tanulnak.
De amikor az ember találkozik a Kabbala Bölcseletének a tanulásával, hamarosan rájön, hogy a tanulóknak össze kell kapcsolódniuk egymással. Nos, ezt nem tanítják sok helyen. Itt az emberek összekapcsolódnak egy keretrendszerben, egységes csoporttá vállnak, ezt nevezhetjük osztálynak vagy csoportnak, vagy bármi másnak, de a lényeg a kapcsolat.
Csak itt szolgál minden alapjául a tanulók kapcsolata és csak itt hallhatják nap mint nap azt, hogy: “Nektek össze kell kapcsolódnotok köztetek levő szeretetben”.
Ez már-már úgy néz ki, mintha misztika lenne. Valami ilyesmi létezik némely keleti bölcsességekben, és a vallásban. De nálunk az a fontos, hogy: “Szeresd felebarátodat, mint magadat”.
Aztán beszélhetünk még a kapcsolatról. A tanulás és a bölcsesség is fontos de nem annyira mint a kapcsolat.
Hogyan lehet ez? Én tanulni jöttem valamilyen bölcsességet. Képes vagyok megtenni ezt a többiekkel, én csatlakozom hozzájuk, hogy megtanuljuk a kapcsolatot. De nem! Itt egy dolgot hallani csak: “Neked össze kell kapcsolódnod a Tanulótársakkal egy bizonyos mértékben, hogy ne saját magaddal foglalkozz, hanem csak ők léteznek számodra”. De ezt én nem értem! És közben azt kérik tőlem, hogy megértsem az anyagot, amely önmagában nem fontos?
Ily módon, itt vár rám egy 180 °-os “fordulat”: azelőtt fontos volt nekem a tanulás, szerettem volna tudni valami újat, hogy bölcsességet kapjak, és most kiderül, hogy nem az anyag a fontos, hanem a kapcsolat. Én nem is gondoltam volna ezt.
Szóval mi a teendő? Hogyan lehet megérteni, hogy minden koncepció a kapcsolat, soha nem fogjuk megérteni a forrásokat, ha nem kezdjük el ténylegesen az összekapcsolódást, mert a Kabbala Bölcselete csak a kapcsolat fontosságáról beszél és semmi másról.
Ezzel a problémával találkozunk. Szóval Rabbash pontosan ezzel a cikkel kezdte: A barátok szeretete a csoport célja, a barátok egysége és így tovább. Enélkül nem juthatunk előre, de mi elhanyagoljuk azt, ami nem része a vágyunknak és nem része “a nyilvánvaló tudásnak”.
Mégis, még akkor is ha nehéz nekem elfogadni a barátok szeretetének a fontosságát, meg kell, hogy győzzem magam, hogy csak egyetlen célból vagyok itt, azért hogy összekapcsolódjak a barátokkal olyan formában, hogy lenullázom magam előttük, háttérbe tolom a saját létezésem, és csak abban a formában létezem, hogy én adakozom a számukra a vágyaik szerint…
2013.01. 24, Rabbash cikkéből, “A barátok szeretetéről”
KN
