Segítsünk, hogy a világ jobbá váljon!
Kérdés: Itt Afrikában az emberek nem nagyon akarnak arról tudni, ami a mi világunkon kívül létezik, de engem fiatal korom óta mindig is izgatott a külvilág, és mindig is meg akartam találni a igazságot. Az utóbbi időben azon gondolkodtam, hogy hogyan változtathatnám meg az emberek gondolkodását, és hogyan adhatnék értelmet az életüknek. Elkezdtem a többieknek a jóságról, és a Teremtőhöz való közeledésről beszélni, és nagy örömöt találok abban, hogy másokért jót teszek. Régebben mindig valami jutalmat vártam tetteimért, de ez nem érdekel többé. Az egyetlen kívánságom az, hogy mindannyian közelebb kerüljünk Istenhez. Azon kapom magam, hogy azon imádkozom Istennek, hogy ahelyett, hogy Ábrahámmal lehetnék a mennyekben, inkább azt adja meg nekem, hogy maradhassak a földön, addig amíg a legutolsó lélek is fel nem jut velünk együtt.
Miért érzek felelősséget a világért? Miért függ boldogságom a mások jólététől? Lehet, hogy ez egy jel Istentől? Vagy csak álmodozom? Legyen szíves mondjon valamit erről a lelkiállapotról! Köszönöm előre is, Alhain Kadima.
Válaszom: Egyszerűen szólva egy új vágyat fedezett fel önmagában: az adakozás iránti vágyat és a Teremtő iránti vágyat, egy olyan vágyat, mely másokban még nem létezik. Meg kell ezt a vágyát valósítsa, és akkor egy nagy ajándékot adhat majd önmagának is és a világnak is!
Kérdés:Egy új tanuló vagyok, és egy kérdést szeretnék feltenni. Mondhatjuk azt, hogy csak olyan mértékben szerzünk tudást, és a valóságunk hű képét (Hochma), amekkora mértékben képesek vagyunk arra, hogy ezt az igazságot másoknak átadjuk (Bina)? Úgy értem, csak akkor vagyunk képesek a szeretet törvényének rendszerét megfejteni, amennyiben azt az élet minden területén tapasztaljuk? Köszönöm, Tiago.
Válaszom: Igen. Azáltal, hogy másoknak adakozunk, egy közös vágyat építünk, mely vágyban felfedezzük a világ egyetlen erejét, a Teremtőt.
kn-
KA
